Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

160 000 Ft szabadalom hasznosítási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a találmány alkalmazásával gyártott öntvény ráfizetéses volt, az újítás a selejtet csak minimális mértékben csökkentette, a gyártóeszköz törzslap szerint az újítás bevezetése után nem csökkent, hanem nőtt a szerszámjavítás ideje. Legfeljebb 6000 Ft hasznos eredményt lehet figyelembe venni, viszont az alperes 2000 Ft eszmei újítási díjat fizetett. Az első fokú bíróság 5000 Ft találmányi díj megfizetésére kötelezte az alperest, a kereset ezt meghaladó részét elutasította és a felperest kötelezte az alperes javára 500 Ft perköltség megfizetésére. Az indokolás szerint csak a szabadalmi bejelentés időpontjától, 1975. május 19-től gyártott termékek után illeti meg díjazás a felperest, ami a találmány alapján gyártott összes terméknek hozzávetőlegesen fele része. A találmány alkalmazása növeli a gépek kapacitását, javítja az öntvények minőségét, csökkenti a selejtet és a szerszám javítási munka csökkentésével munkaköltség-megtakarítást is lehetővé tesz. Az ebből eredő hasznos eredmény azonban nem számítható ki. Ezért eszmei alapon állapított meg 5000 Ft díjat. Figyelembe vette, hogy a találmány műszaki-szellemi színvonala alacsony, azt a felperes munkaköri kötelezettség keretében dolgozta ki, a szerszám kifejlesztésének minden költségét az alperes viselte. A felperes csak kis részben lett pernyertes, ezért részperköltség fizetésére a felperest kötelezte. Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes kérté a marasztalási összeg felemelését 100 000 Ft-ra. Kifogásolta, hogy az első fokú bíróság csak a gyártott mennyiség fele után állapított meg díjazást, bár a találmányt az alperes részére már 1974. december 19-én felajánlotta. Szerinte a gyakorlat bizonyította, hogy a színvonal a közepesnél magasabb. Az alperesnek a kísérletezésre, a találmány bevezetésére fordított költséghányada elenyésző. A perköltség megállapításánál kérte figyelembe venni az általa előlegezett szakértői költséget és a tárgyalásra történő utazással kapcsolatos készkiadásait. Az alperes fellebbezésében kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy hasznos eredmény nincs, a selejtcsökkenés nem mutatható ki, a szerszám javítás időtartama nem csökkent, hanem növekedett. Az első fokú perköltség megállapításánál kérte figyelembe venni az általa előlegezett szakértői költséget és a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatos 5000 Ft készkiadást. Kérte másodfokú perköltség megítélését is. III. Egyik fellebbezés sem alapos. 1. A találmány alapján a szabadalmat nem a munkáltató, hanem a feltaláló szerezte meg, ezért a felperes díjazásának az alapja nem az 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának a (4) bekezdése alapján alkalmazandó 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet 1. §-a, hanem az Szt. 11. §-a, amely szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalmas kizárólagosan jogosult a találmány hasznosítására, illetőleg arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon. A szabadalom díjazás fejében történő engedélyezésének az eszköze a hasznosítási szerződés (Szt. 17. §). A felek között azonban a szabadalom hasznosításának engedélyezésével kapcsolatban szerződés nem jött létre. Viszont a hasznosítás nem volt jogellenes, mert a szabadalmas felperes engedélyé59