Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

a II. és III. r. alperes nem érintette, azaz nem módosította a felperes javaslatának az eszmei részét. Csupán az elzáró szerkezet kialakításának a módjában van eltérés. Ez sem teljes. Mindkettő külön szerelvény helyett a csőrendszer két karimája közé, annak meglevő peremére szereli a házilag kialakított, a gyárilag készült visszacsapó szelepnél egyszerűbb berendezést. Mindkettőt fel lehetett szerelni a meglevő csőrendszer megváltoztatása nélkül. A II. és III. r. alperes szerkezete azonban egyszerűbb, megvalósítása könnyebb és olcsóbb. A felperes javaslatában külön szeleptest van és ún. ülék, amelyben a szeleptest mozog. Ezzel szemben a II, és III. r. alperes csuklóval a peremre erősített körlemezt alkalmaz. Működési elvük viszont hasonló. A felperes javaslata szerint szelep, valamint a II. és III. r. alperes csappantyúja egyaránt akként nyit, hogy a kút felől érkező közegáramlás hatására felemelkedik, és mindkettő önsúlyától, illetve az ellenáramlás hatására záródik. 2. A R. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az újítás fogalmi feltétele a hasznos eredmény. Ezért a két megoldás összehasonlításánál azt is vizsgálni kell, hogy adott esetben milyen műszaki intézkedésből származott az a vállalati haszon, amely az újítás elfogadását indokolta. A szakértői vélemény szerint a hasznos eredmény elsősorban a folyadék és gáz visszaáramlásának a megakadályozásában, illetőleg abban rejlik, hogy a közös gyűjtősorra termelő kutak közül nem tud az egyik hatni a másikra. Ez mindkét javaslatnál közös. További közös előnye mindkét megoldásnak, hogy a csőrendszer megváltoztatása nélkül alkalmazható volt. A II. és III. r. alperes megoldásának a többlethaszna, hogy az általuk alkalmazni javasolt — egyébként a műszaki gyakorlatban ismert — szerkezet egyszerűbben, könnyebben, kisebb költséggel előállítható és beszerelhető. Mindezekre tekintettel a műszaki jelleg és a hasznos eredmény vonatkozásában egyaránt részleges azonosságot lehet megállapítani a két javaslat között. 3. A II. és III. alperes javaslatát nem lehet a felperes javaslatának a korszerűsítését jelentő önálló újításnak tekinteni. Az I. r. alperes a II. és III. r. alperes újítási javaslatát nem a felperes korábbi javaslatának a továbbfejlesztéseként, korszerűsítéseként fogadta el és díjazta. A II. és III. r. alperes javaslata a felperes javaslatának a lényegét is magában foglalja, előnyként ugyanazokra a hatásokra hivatkozik, amelyek a felperes javaslatából is következnek. A díjazáskor a II. és III. r. alperes részére járó újítási díjat arra hivatkozással állapították meg, hogy az újításban leírt előnyök megvalósultak. 4. Mindezek folytán vizsgálni kell- azt is, hogy a II. és III. r. alperes javaslata újítás-e abban a részében, amelyben megegyezik a felperes korábbi javaslatával. Nem zárja-e ki a viszonylagos újdonságot a korábbi megvalósítás? Ebben az esetben ugyanis a társszerzőség megállapításának nem lenne helye, mert arra a megoldásra (megoldásrészre) nézve, amely nem újítás, nem lehet senkit az újítás szerzőjének (társszerzőjének) elismerni. A R. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében újítás csak viszonylag új megoldás'lehet [a) pont]. A R. 2. §-ának (2) bekezdése megállapítja, hogy a megoldás akkor viszonylag új, ha benyújtása előtt azzal azonos megoldást a vállalat még nem hasznosított vagy azonos megoldás birtokában annak hasznosítását nem tervezte. Az adott esetben az I. r. alperes a II. és III. r. alperes javaslatának jelen47