Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

annak érdekében jelentettek be fellebbezést, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felperesek keresetének teljes egészében adjon helyt. Egyik fellebbezés sem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Ptk. 77. §-ának (2) bekezdése szerint — egyebek között — művészi tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni, ha az nem sérti mások jogait és törvényes érdekeit. Ebből a jogszabályból az is következik: nincs akadálya annak sem, hogy több művész közös név alatt szerepeljen. Erre akkor is lehetőség van, ha a közös név alatt fellépő előadóművészek egyébként szólóénekesként ismertek. A közös név alatt való fellépés a művészek saját elhatározásának kérdése, és ehhez hatósági engedélyre vagy hozzájárulásra nincs szükség. A felvett név viselésének nem feltétele a nyilvántartásba vétel sem. Az ilyen névviselés csak akkor kifogásolható, ha az mások jogait vagy törvényes érdekeit sérti; ez azonban a perbeli esetben nem áll fenn. Ezért a Ptk. 77. íjának (2) bekezdése és 84. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az első fokú bíróság helyesen kötelezte az alperest a rendelkező részben írt közlés megtételére. Egyebekben azonban az alperes körlevele a felpereseknek személyhez fűződő jogait semmilyen formában nem sértette. Az alperesnek a 3/1974. (XII. 14.) KM számú rendelet 16. §-ának (2) bekezdése, illetve a 6/1975. (XI. 12.) KM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján feladata a működési engedély érvényességének és a kifizetett tiszteletdíjak helyességének ellenőrzése. Ebben a feladatkörben jogszerűen tehet olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a műsoros előadásoknak a jogszabályokban előírt módon való megrendezését. Az alperesnek ezzel kapcsolatos megállapításai a jogszabályok által számára megszabott körben mozogtak, de egyébként sem tartalmaztak olyan kitételeket, amelyek bármely felperesnek személyhez fűződő valamely jogát sértették volna. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság azt is, hogy a IV. r. felperes tevékenysége valójában az „impresszárió" feladatainak ellátása volt. Ez tartalmában azt jelentette, hogy a IV. r. felperes az 1955. évi 13. sz. tvr. 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt tilalom ellenére műsoros előadások sorozatát rendezte. Magatartása tehát a fenti jogszabályba ütközött. Ezt az sem teszi jogszerűvé, hogy az I. r. felperes — akinek érdekében ezt a tevékenységet elsősorban kifejtette — a IV. r. felperes közéli hozzátartozója. Ezért nincs alap annak megállapítására sem, hogy az alperes körlevele a IV. r. felperes bármely személyhez fűződő jogát megsértette volna. Végül helyes indokokkal utasította el az első fokú bíróság a IV. r. felperesnek azt a keresetét is, amely szerzői jogai megsértésének megállapítására irányult. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése]. Miután sem a felperesek, sem az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy a fellebbezési eljárási költségeiket a peres felek maguk viselik [Pp. 239. §, Pp. 81. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. IIL 20 305/1980. sz., BH 1980/12. sz. 467.) 8. í. Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fákadó eredetiség jegyei felis27