Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

fogásolta a kiemelkedő műszaki-szellemi színvonal megállapítását. Hivatkozott arra, hogy a találmány megalkotása régóta ismert elemek — pl. a porlasztva szárítás — felhasználásával történt. Tagadta azt, hogy a vérpor gyártása egyébként kihasználatlan gyártási lehetőség felhasználásával történt. Arra hivatkozott, hogy a gyártás miatt a korábban az alperes által gyártott B-vitamin importja vált szükségessé. Az első fokú bíróság ítéletében összesen 587 709 Ft és kamatai, továbbá 28 000 Ft perköltség és 1599 Ft szakértői költség megfizetésére, valamint az előlegezett 1650 Ft szakértői költség viselésére kötelezte az alperest. A kereset ezt meghaladó részét elutasította. Az első fokú bíróság díjalapként a szabadalom alkalmazásával gyártott vérpor felhasználásával készült tápszerek után kimutatott vállalati hasznos eredményt vette figyelembe, mert ezeknél a termékeknél a vérpor a meghatározó. Az első fokú bíróság álláspontja szerint az alperes ezeket a tápszereket vérpor nélkül csak tejpor felhasználásával tudta volna gyártani, ami a vállalatoknak 43 millió Ft többletköltséget okozna, amelyet a fogyasztóra nem háríthatná át, mert a tápszerek kötöttáras termékek. Díjkulcsként az első fokú bíróság 5%-ot állapított meg. Tekintettel volt egyrészt a találmánynak az átlagosnál valamivel magasabb színvonalára, másrészt arra, hogy a találmány ún. tömegcikk gyártását eredményezi, amelynél jelentősége van annak is, hogy a mezőgazdaságban az ún. húsprogram keretében a tápszerek iránti kereslet növekedett. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a marasztalás összegét az alperes által elismert összegre leszállítani és a perköltség, valamint a szakértői költség viselésére a felpereseket kötelezni. III. A fellebbezés részben alapos. 1. A felek között a feltalálóknak járó találmányi díj kérdésében nem jött létre szerződés, ezért a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (4) bekezdése szerint a díjat az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani. Az R. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint értékesítésnek kell tekinteni a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát. Ezért a díjalap meghatározásánál elsősorban a találmány tárgyának a tisztázására van szükség. A találmány tárgya az a megoldás, amelyet a szabadalom véd. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 13. §-a szerint a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontok szerint a találmány tárgya a vérből oldható porok gyártására alkalmas eljárás, amelynek eredményeként táplálék- és takarmányadalék, tápszeralapanyag jön létre. Ezért a találmány tárgya a vérpor mint tápszeralapanyag gyártására vonatkozó eljárás. Találmányi díj a vérpor előállításából és értékesítéséből származó hasznos eredmény után jár. Az alperes a vérport részben eladja, részben tápszerek gyártásához használja fel. A szabadalmi oltalom és az ezzel kapcsolatos találmányi díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a találmányi eljárás alkalmazásával létrejött termék felhasználására. Ezt a terméket bárki díjfizetési kötelezettség nélkül feldolgozhatja. Ezért a vérpor felhasználásával gyártott tápszerek után kifejezet64