Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

zott technológia. Az újítási javaslathoz csatolt vázrajz elkészítése sem kívánt különösebb szellemi tevékenységet. Lényegében a szeleptest körvonalainak a megrajzolásából állott. A megoldás színvonalának a megítélésénél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a javaslat nem bonyolult gyártmányra vonatkozott, hanem olyan alakú testre, amelyről a süllyesztékes kovácsolás alkalmazása kézenfekvő volt. Ilyen átlagon aluli színvonalú javaslat esetében a jogszabály szerinti minimumot meghaladó díjazás kikötése a külkereskedelmi kihatásokra tekintettel sem indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét és helyette az első fokú ítéletet megváltoztatva az újítási díjat a jogszabályoknak megfelelően állapította meg az alábbiak figyelembevételével. A 38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet (R) 6. §-ának (2) bekezdése értelmében: „Pénzben mérhető hasznos eredmény esetén az újítási díj legkisebb mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény kettő, beruházási újításnál egy százaléka. Nagyfokú aránytalanság esetén ettől lefelé el lehet térni". Az R. 6. §-a (6) bekezdésének második mondata értelmében pedig megállapodás hiányában az újítási díjat az (1)— (4) bekezdésekben foglaltak megfelelő alkalmazásával a bíróság állapíthatja meg". Nem beruházási újításnál tehát kettő, beruházási újítás esetén az egy % mértékétől lefelé nem minden esetben, hanem csak „nagyfokú aránytalanság esetén" lehet eltérni. E tekintetben tehát az R-ben foglalt rendelkezések eltérnek az 57/1967. (XII. 14.) Korm. sz. rendelet 7. ,§-ának (3) bekezdésében foglaltaktól. Az utóbbiak ugyanis az újítási díjat általában az egy évi hasznos eredmény legalább két százalékában állapították meg, ettől aránytalanság esetén eltérés mind felfelé, mind lefelé jogszabályi korlátozás nélkül megengedett volt; lefelé történő eltérés esetén az aránytalanságnak nem kellett „nagyfokúnak" lennie. A perbeli újításra azonban nem az 57/1967. (XI. 14.) Korm. sz. rendelet, hanem az R. szabályai az irányadók. Az adott esetben úgy találta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a díjkulcs nagyságát befolyásoló összes tényezők figyelembe vétele mellett 2% díjkulcs alkalmazása esetén semmiképpen sem áll elő nagyfokú aránytalanság, ezért az újítási díjat a 2% díjkulcs alkalmazásával állapította meg. A felperes keresete a jogalap tekintetében sikerre vezetett, az összegszerűség megállapítása bírói mérlegeléstől függött, ezért az alperes köteles a marasztalási összegnek megfelelő perköltség viselésére [Pp. 81. § (2) bekezdés]. Az alperest terheli az általa előlegezett szakértői költség viselése is. (P. törv. IV. 21 627/1977., BH 1978/6. sz. 242.) 17. Ha az újításra vonatkozó rendelkezések alapján újítási díj nem is követelhető, az újítás megvalósítása esetén vizsgálni kell, hogy az újítónak nem áll-e fenn jogszerű követelése a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint [38/f974. (X. 30.) MT sz. r.!3.§ Ptk. 361. §]. I. Az alperes vállalat gépkocsiátadó telepet létesített. A beruházási munkák lebonyolításával a beavatkozót bízta meg. Kikötötték, hogy a beruházás megvalósításával kapcsolatban minden ügyet a beavatkozó lát el, de az alperes vállalat külön hozzájárulására van szükség az újítás elfogadásához 45