Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

anyag gyűjtésével és előadásával. E tevékenysége révén került kapcsolatba P. I. II. r. alperessel, a Magyar Filmgyártó Vállalat zenei vezetőjével. Tárgyalásaik során — egyéb, később sikertelennek bizonyult próbálkozások mellett — felmerült hanglemez készítésének a gondolata is. Ebből a célból a felperes egy magnetofonszalagtekercset bocsátott P. I. II. r. alperes rendelkezésére, amely „amatőr" minőségű felvételen a felperes előadásában egyszólamú recitatívokat és improvizációkat tartalmazott. E hangszalagot 1968 nyarán a felperes és P. I. II. r. alperes bemutatta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat műszaki vezetőjének és több más szakembernek. A hangszalag meghallgatása után a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) I. r. alperes a lemez kiadását határozta el. A hangszalag további sorsa ismeretlen; P. I. II. r. alpereá nem tudta bizonyítani, hogy azt a felperesnek visszaadta. A hanglemez kiadására vonatkozó döntés alapján az MHV I. r. alperes 1969. január 2. napján megbízta a felperest a régi héber dalokat tartalmazó lemez műsorának megszerkesztésével, hangsúlyozva a lemez anyagát tartalmazó dalok történelmi hitelességének fontosságát. A műsor megszerkesztéséért az MHV I. r. alperes 2000 Ft-ot ajánlott fel a felperesnek; ennek kifizetése utóbb megtörtént. A felperes által rendelkezésre bocsátott anyagot P. I. II. r. alperes dolgozta fel ének- és zenekarra; e munka során kapcsolata a felperessel mindvégig fennállt. 1969 elején sor került a hanglemez-felvétel elkészítésére. A felperes szólóénekesként működött közre az MHV I. r. alperessel 1969. február 12. napján megkötött szerződés alapján. Ezzel a szerződéssel az MHV I. r. alperes megszerezte a felperes közreműködésével készült hangfelvételek teljes tulajdonjogát, „minden korlátozás és fenntartás nélkül". A szerződés lehetőséget biztosított a vállalatnak arra, hogy a hangfelvételeket bármilyen módon hasznosítsa, külön ellenszolgáltatás nélkül. Külön megbízás alapján a felperes a felvételeknél közreműködő kórust is korrepetálta; ez utóbbi tevékenységeiért összesen 12 100 Ft díjazásban részesült. A hanglemez-felvételnél közreműködő zenekart — külön megállapodás alapján — P. I. II. r. alperes vezényelte. Az MHV I. r. alperes a Szerzői Jogvédő Hivatalnál a mű szerzőjeként P. I. II. r. alperest jelentette be. A hanglemez 1970 elején jelent meg. Védőborítékján az MHV I. r. alperes a felperest előadó művészként, P. I. II. r. alperest pedig feldolgozóként tüntette fel. Az MHV I. r/ alperes — a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat III. r. alperes közben jöttével — 1973. április 10. napján szerződést kötött a Société Artistique De Diffusion et D'Edition (SADE) genfi székhelyű céggel műsorkazetták — egyebek között a hanglemezről készült műsorkazetta — gyártására és terjesztésére. Ez a szerződés arra kötelezte a SADE céget, hogy a felvételt átengedő cégek márkáit és engedélyét a műsorkazettákon tüntesse fel; egyebekben pedig úgy rendelkezett, hogy a SADE a felvételeket harmadik személyek jogaitól mentesen szerzi meg. A szerződés alapján készült műsorkazetták egy része külföldön, más része Magyarországon kerül forgalomba. A kazettákon feldolgozóként P. I. II. r. alperes neve volt feltüntetve. A felperes neve ezek borítóján (a kazettán) sem előadó művészi, sem szerkesztői minőségében nem szerepelt. A hanglemezek és műsorkazetták jogdíjaként P. I. II. r. alperes 1976. év végéig összesen 48 468 Ft-ot vett fel; 39