Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

het alkalmazni, ha a károkozó magatartás a törvény hatálybalépése (1978. március 1.) után történt. A Ptk. 361. §-a alapján pedig a felperes térítést az új összetételben teljesített szerződésekért azért nem követelhet, mert a felperesek a fellépési díjat saját munkájukért, saját művészi teljesítményükért kapták, tehát jogalap nélkül a felperes rovására semmiféle vagyoni előnyt nem szereztek. Az alperesek viszontkeresetét illetően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes külföldre küldött leveleivel megsértette az alperesek jó hírnevét. E levelekben a felperes egyrészt az együttes működésének eseményeit mutatja be, másrészt azonban olyan kitételeket használ, amelyek sértők az alperesekre. A levelekhez, illetőleg azok egyikéhez a felperes csatolta a ténylegesen elhangzott (megjelent) kritikákat. Ezekkel — amint a levelek egész tartalmából kitűnik — a felperes azt akarta elérni, hogy az együttesről a levelek címzettjeiben negatív értékítélet alakuljon ki. Ily módon tehát a felperes a levelekkel megsértette az alperesek jó hírnevét. A jogsértés megállapítását nem gátolja meg, hogy a felperes valóban megjelent (elhangzott) bírálatokat küldött meg a levelek címzettjeinek. Ezeket a bírálatokat ugyanis a felperes olyan megjegyzések, utalások kíséretében juttatta el a címzettekhez, vagyis olyan módon állította be azokat, hogy a címzettekben hátrányos vélemény kialakítására voltak alkalmasak [Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogsértés megtörténtét mind a négy alperes vonatkozásában megállapította és a felperest a további jogsértéstől eltiltotta [Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja]. A felperes pervesztesége folytán köteles a pernyertes alperesek költségeinek megfizetésére [Pp. 239. §-a, 78. §-ának (1) bekezdése] s viselni tartozik az általa előlegezett szakértői költségeket is. Köteles végül az államnak — külön felhívásra — megfizetni az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket is [16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. ííí. 20 236/1979. sz., BH 1979/ 12. sz. 411.) db) Szerzői jog 13. Annak elbírálása, hogy a doktori értekezés megfelel-e a követelményeknek, nem tartozik bírósági hatáskörbe. Az e tárgyban az illetékes szerv által hozott határozat nem támadható meg a bíróság előtt olyan közvetett módon sem, hogy a szerző a doktori címének megvonását a szerzői jogai megsértéseként teszi kereset tárgyává [1969. évi III. tv. 1. § (3) bek.]. Az első fokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes „Az f.-i nádtermesztés növényvédelmi problémái" címmel doktori értekezést nyújtott be az alpereshez. Az alperes 1975. év november hó 6. napján „cum laude" minősítéssel doktori címet adott a felperesnek. Tény az is, hogy az F.-i Nádgazdasági Vállalat, amelynek a felperes igazgatója volt, még 1973. február hó 2. napján kutatási-szaktanácsadási szerződést kötött az alperessel. Ennek témája „Űj nádtermesztési technológia kidolgozása, különös tekintettel a betegségekre és kártevőkre" volt. A témának előbb dr. Sz. Gy. egyetemi docens, majd a nevezett halála után dr. K. G. tanszékvezető egyetemi docens volt a felelőse. Utóbbi — dr. E. K. 30