Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

szervezését és rendezését állami szervek bonyolították le. Az állam által rendelkezésükre bocsátott különleges minőségű és nagy értékű hangszereken játszottak. Gazdasági tevékenységnek legfeljebb a honoráriumoknak a felmerült költség levonása utáni szétosztását lehetne minősíteni. Ez az egyszerű elszámolási művelet azonban nem teszi indokolttá az együttes tagjai belső jogviszonyának polgári jogi társasággá minősítését. De nem indokolja ezt az sem, hogy a felperes és az I—III. r. alperesek esetenként a munkaeszköznek tekinthető, nem számottevő értékű kottákat közösen szerezték be. Ennek a minősítésnek egyébként azért sincs jelentősége, mert a peres felek között keletkezett jogvita nem a „közös gazdálkodás"-sal, hanem együttműködésük tulajdonképpeni céljával, a zeneművészi tevékenységgel függ össze. Nem helyeselhető az első fokú bíróság jogi álláspontja azért sem, mert a polgári jogi társaság tagjai valamelyikének kiválása nem feltétlenül vonja maga után a társaság megszűnését. A Ptk. 574. §-ának (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi, hogy felmondás esetén a társaságot a megmaradó tagok tovább folytathassák. Téves tehát az első fokú bíróságnak az a következtetése, hogy a B.-vonósnégyes az I—III. r. alperesek által 1976. november 2. napján közölt felmondással megszűnt, s helyette a IV. r. alperes részvételével új polgári jogi társaság alakult. (E nézet elfogadása egyébként szükségszerűen arra a következtetésre vezetne, hogy 1976 év végén és az 1977 év első felében tulajdonképpen két B.-vonósnégyes működött: az egyik a felperes, a másik a IV. r. alperes közreműködésével. Ilyet pedig a perben senki sem állított.) Valójában az történt, hogy az I—III. r. alperesek művészi céljaik megvalósítása érdekében nem kívántak tovább együttműködni a felperessel és helyette a IV. r. alperest vették be a vonósnégyesbe. Ezt a magatartásukat annál kevésbé lehet jogellenesnek tekinteni, mert az ilyen változás minden hasonló, művészi célokra törekvő közösség természetes velejárója, s arra okul szolgálhatnak a tételes jogi szabályozáson kívül eső sajátos művészi szempontok is. Hasonló esetekben ezért fel sem merült olyan nézet, hogy valamely művészi együttes személyi összetételének megváltozása az együttes megszűnését és új együttes alakulását jelentené. A perben ezek után azt a kérdést kell eldönteni, hogy valamely művészegyüttes a felvett nevet viselheti-e a tagok személyében bekövetkezett változás után is, illetőleg, hogy az együttes működésének a korábbi név alatti folytatása sérti-e a kivált tag névhez fűződő jogát. Az ítélkezési gyakorlat a felvett nevet már korábban is ugyanolyan védelemben részesítette, mint az anyakönyvbe bejegyzett nevet. A Polgári Törvénykönyvnek az 1977. évi IV. törvénnyel megállapított 77. §-ának (2) bekezdése most már kifejezetten is úgy rendelkezik, hogy (egyebek között) művészi tevékenységet — mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül — felvett névvel is lehet folytatni. Ez a jog nemcsak egy-egy személyt, hanem az együtteseket is megilleti. Művészi tevékenységnek felvett névvel való folytatása sértheti annak a személynek vagy örököseinek jogait és törvényes érdekeit, akinek nevét felvették. Az adott esetben tehát ez ellen szót emelhetnének B. örökösei és — a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében — közérdekből az ügyész is. A B.-örökösök azonban nemcsak hogy nem kifogásolták a vonósnégyes el28