Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

mert a minősítés valóságos adatokat tartalmaz, másrészt mert a felperes nem a minősítés miatt nem tudott elhelyezkedni. III. A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. 1. Polgári Törvénykönyvünk egyrészt általánosságban védi az ember személyhez fűződő jogait [Ptk. 75. § (1) bekezdése], másrészt külön rendelkezik a jó hírnév védelméről (Ptk. 78. §). Az ember személyiségének legfontosabb megnyilvánulása a munka. Az ember munkájának, munkával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, alkalmas lehet a jó hírnév sértésére, és az embert munkavállalásában, tehát személyiségi értékeinek a kifejtésében, személyiségének az érvényesítésében akadályozhatja. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó jogszabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, ezért polgári jogi személyiségvédelmi eszközök alkalmazására ad lehetőséget. Jogszabálysértéssel és megalapozatlanul állapította meg az ügyben eljárt első fokú és másodfokú bíróság, hogy az alperes által készített kiegészítő minősítés nem sérti a felperes személyhez fűződő jogait, mert — a jogerős döntés szerint — a minősítés szabályosan készült és valóságos adatokat tartalmaz. A felperes által támadott minősítés elkészítése önmagában jogszabálysértő volt. A dolgozók minősítése munkáltatói jog, illetve kötelezettség. A munkaviszony megszűnése után a volt munkáltató többé munkáltatói jogokat nem gyakorolhat. Ezzel összefüggésben rendelkezik a személyzeti munka továbbfejlesztéséről szóló 1001/1968. (I. 5.) Korm. számú határozat a dolgozó minősítéséről. Sem ennek a kormányhatározatnak, sem a termelőszövetkezeti személyzeti munkáról szóló 10/1973. (VII. 4.) MÉM számú rendeletnek nincs olyan rendelkezése, amely lehetővé tenné a volt dolgozó minősítését, feljogosítaná a munkáltatót arra, hogy a munkaviszony megszűnése után készítsen minősítést. Az utólag készített minősítés nem is felel meg a minősítési rendszer célkitűzéseinek, társadalmi feladatának. A 10/1973. (VII. 4.) MÉM sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján a termelőszövetkezetek körében a szükséges minősítésre is irányadó 1001/1968. (I. 5.) Korm. sz. határozat 6/a pontja szerint a minősítés célja, hogy rendszeres időközönként értékelje a dolgozó munkáját, emberi, politikai magatartását és elősegítse a dolgozó megfelelő fejlődését. A munkaviszonyt érintő lényeges kérdések elbírálásánál a minősítést figyelembe kell venni. Természetes, hogy mindezek a célkitűzések csak a munkaviszony fennállása alatt valósulhatnak meg. Jogszabálysértéssel helyezte el az alperes az utólag — jogosulatlanul — készített minősítést volt dolgozójának a személyzeti anyagában. Az idézett kormányhatározat 6/f. pontjának második bekezdése szerint „a személyzeti nyilvántartásban csak olyan minősítések tarthatók, amelyeket a dolgozóval ismertettek és ezt a dolgozó a minősítésben aláírásával igazolta". Az adott esetben ez nem történt meg, ezért a felperes által támadott kiegészítő minősítés nem tartozott a felperes személyzeti anyagához. Az idézett kormányhatározat 7. pontjának utolsó bekezdése alapján jogszabálysértés23