Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

E rendeletek előírásai és az ott meghatározott bérösszegek helyett az ingatlan fekvésére, műszaki állapotára, az alperesek által használt helyiségek számára, felszereltségére, beosztására, a használat módjára és a szükséghez képest az eset egyéb körülményeire kellett volna figyelemmel lenni. Ezek között mint egyik szempont jöhetett volna figyelembe a hasonló ingatlanok hasznosítása esetén elérhető évi jövedelem. Ugyancsak a használati díj összegszerűségének megállapításánál kellett volna értékelni azt a körülményt is, hogy az alperesek használatában volt egy istálló és egy szín, valamint a kertnek, a fele része is. A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása nem érintette a jogerős ítéletnek az alperesek beruházásainak ellenértékére vonatkozó rendelkezéseit. A törvényességi óvás keretein belül csupán az alpereseket terhelő ingatlan-használati díj összegszerűségének tisztázása végett kellett a jogerős határozatot hatályon kívül helyezni. Minthogy azonban ezáltal bizonytalanná vált az, hogy a felperesek beszámítási kifogása milyen összeg erejéig megalapozott és ehhez képest milyen összegű térítési kötelezettség terheli a felpereseket, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 20 391/1977. sz., BH 1978/1. sz. 20.) 75. A bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatároznia a megszűnt haszonélvezeti jog értékét: szükség van a legkülönfélébb tényezők számbavételére és a konkrét jogviszony sajátosságainak értékelésére is [Ptk. 157. § (1) bek., PK 365. sz.]. Az 1894-ben született felperes az I. r. alperes anyja, a II. r. alperesnek pedig anyósa. Ezek az alperesek 1955-ben — részben a felperes anyagi hozzájárulásával — megvették a b.-i Arató u. 2. számú házasingatlant, amelynek fele részén a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett. A felperes 1976-ban egy másik gyermekéhez végleg S.-ra költözött. Ezt követően az I. és II. r. alperesek az ingatlant a felperes haszonélvezeti jogától mentesen eladták. A II. r. alperes a felperes nevében haszonélvezeti jogról lemondó nyilatkozatot írt. Az I—II. r. alperesek ezután megvették a b.-i Petőfi u. l/a. szám alatti házasingatlant, amelynek fele részére — ugyancsak a fenti módon — holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosítottak a felperesnek. A felperes a módosított keresetében a haszonélvezeti joga értékének, 25 000 Ft-nak a megfizetésére kérte az I. és II. r. alperesek kötelezését. Azt állította, hogy a b.-i Arató u. 2. sz. alatti ház vételéhez ezzel az összeggel, illetve 30 100 forinttal járult hozzá, tehát az ingatlan fele részének haszonélvezeti jogáért ennyit fizetett. A pert megelőző egyezségi tárgyalások során az I. r. alperes — ügyvéd előtt — havi 400 forintos részletekben fizetendő 15 000 Ft-ot ajánlott fel a felperesnek. Állította, hogy a felperes csak ennyivel járult hozzá az ingatlan megvételéhez. A per tárgyalásán az I. és II. r. alperes jogi képviselője 10 000 Ft tekintetében elismerő nyilatkozatot tett. A felperes egyik ajánlatot sem fogadta el. A szakértő véleménye szerint — figyelemmel a b.-i ingatlan 100 000 Ft értékére és a felperes életkorára — a haszonélvezeti jog értéke 7500 Ft. Az első fokú bíróság az alpereseket 7500 Ft megfizetésére kötelezte és elrendelete a b.-i Petőfi u.-i házasingatlan fele részére a felperes javára be160