Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

elsősorban természetben kell megosztani. Minthogy a felek közös tulajdonában az eredetileg egységes ingatlan helyett már két, jogilag önálló és elkülönítetten használt ingatlan van, az adott esetben a közös tulajdon megszüntetése legcélszerűbb módjának a természetbeni megosztás mutatkozik oly képpen, hogy mindegyik tulajdonostárs az általa használt ingatlant kapja kizárólagos tulajdonul. Igaz ugyan, hogy a felperes nem ezt, hanem az alperes illetőségének a saját tulajdonába adását kérte, ez a kérelem azonban a bíróságot nem köti. A bíróság a közös tulajdon megszüntetésének csak azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik [Ptk. 148. § (4) bek.]. Az ügyben eljárt bíróságoknak tehát a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet a II. r. alperessel szemben is érdemben kellett volna elbírálniuk és ennek során elsősorban azt vizsgálniuk, hogy a természetbeni megosztás elrendelhető-e. Ennek a mellőzése azért is indokolatlan volt, mert a felperes a keresetét reá is kiterjesztette és őt is a közös tulajdon megszüntetésének tűrésére kérte kötelezni. Ez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy a közös tulajdon megszüntetését vele szemben is kérte. A Legfelsőbb Bíróság azért a másodfokú bíróság ítéletét — az első fokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 206/1979. sz., BH 1979/11. sz. 360.) 65. Ha a közös tulajdon természetben megosztás útján nem szüntethető meg, a bíróságnak arra kell törekednie, hogy az egyik tulajdonostárs a másik tulajdonostárs hányadát magához váltsa. A házingatlant birtokában tartó tulajdonostárs — anyagi helyzetétől függően — kötelezettségvállalás nélkül is kötelezhető a magához váltásra (Ptk. 148. §, PK 10. sz.).13 A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a perbeni ingatlan eszmei fele részének tulajdonjoga öröklés jogcímén őket illeti meg. Emellett kérték a közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy az örökhagyó halála folytán megszerzett és rájuk hárult tulajdoni illetőséget az alperesek váltsák magukhoz. Az alperesek a megosztás folytán keletkezett, a tanyaépületet is magában foglaló ingatlan fele részére jogszerűnek ismerték el a felperesek tulajdoni igényét. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérték. A Legfelsőbb Bíróság a P. törv. V. 20 461/1974/3. számú határozatával az első, illetve a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Határozatában megállapította, hógy az I. r. alperes és a felperesek jogelődjének házassági életközössége alatt az I. r. alperes különvagyoni telkén létesített tanyaépület ráépítése folytán a felpereseket anyjuk jogán a megosztás után kialakított 350 Q-öl terjedelmű tanyás ingatlan eszmei fele részének tulajdonjoga illeti meg. A felperesek tehát csupán ezzel az ingatlannal kapcsolatban igényelhetik dologi jogi igényük terjedelmének megállapítását és ennek folytán a közös tulajdon megszüntetését is. A Legfelsőbb Bíróság határozatában rámutatott a közös tulajdon megszüntetésénél figyelembe veendő szempontokra. Különösen arra, hogy az eljárt bíróságok a felsorol13 A határozat még a módosított Ptk. (1977. évi IV. tv.) hatályba lépése előtt kelt, de a benne foglaltak megfelelnek az új 148. § rendelkezéseinek, valamint a PK 412. sz. állásfoglalással módosított PK 10. sz. kollégiumi állásfoglalásnak is. 147