Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nul teljesített, vagyis a szóban levő esetben, ha az ellenérték összegét tel­jes egészében megfizette. Mindaddig, amíg a jogszerző a teljesítést nem igazolja, a tulajdonváltozás bejegyzésének akadálya van. Ez esetben tehát értelemszerűen alkalmazni kell a 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 95. §-ának (2) bekezdésé­ben foglalt azt a rendelkezést, hogy ha a beadvány — a tárgyalt esetben a megkeresés — érdemi elintézésének bármilyen akadálya van, a beadvány és az ugyanarra az ingatlanra érkezett további beadvány elintézését az aka­dály elhárításáig függőben kell tartani és az 1/1974. (MÉM É. 1.) MÉM sz. utasítás 22. §-ára figyelemmel nyilvántartásba kell helyezni. A tárgyalt esetben ezért a bíróságnak a határozata egyidejű megküldé­sével aziránt kell megkeresnie a földhivatalt, hogy a magához váltás teljes összege kifizetésének igazolásáig — vagyis az akadály elhárításáig — az érdemi elintézést tartsa függőben. A megkeresést célszerű a bírósági hatá­rozat rendelkező részébe foglalni. A megkeresésnek tartalmaznia kell a Vhr. 9. §-ának (3) bekezdésében említett adatokat [44/1977. (XII. 28.) MÉM sz. r. 3. § (3) bek.]. A megkeresés beérkezését ilyen esetben is széljegyezni kell (Vhr. 93. §). Annak elbírálását, hogy az érdemi elintézés akadálya elhárult-e, a Vhr. 95. §-ának (2) bekezdése nem utalja más szerv hatáskörébe, hanem a föld­hivatal jogkörében tartja meg. Ebből következik, hogy a magához váltás összegének teljes kifizetését a földhivatalnál és nem a bíróságnál kell iga­zolni. A többször módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 32. §-a (1) bekez­désének b) pontjára figyelemmel a bíróság változatlanul köteles a jogerős bírósági ítéletet az illetékhivatalnak is megküldeni. (PKT 3/1979. sz., BH 1979/3. sz.) 64. A bíróság maga választja meg a közös tulajdon megszüntetésének a körülményekre tekintettel legmegfelelőbb módját, csak olyan módot nem választhat, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. — A közös tu­lajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani [Ptk. 148. § (1)— (4) bek.]. Á felperes és az I. r. alperes az 1973. február 18-án kelt adásvételi szer­ződéssel egymás között egyenlő arányban megvásárolták a perbeli, a szer­ződés szerint 382 négyszögöl területű ingatlant. A vételt követően az ingat­lant természetben megosztották, a két részt kerítéssel, valamint külön be­járattal látták el és így használták. Az ingatlan jelenleg a tkvi. betétben egyenként 685 m2 területtel, két önálló ingatlanként szerepel az ingatlan­nyilvántartásban. Az I. r. alperes jogi képviselője az 1977. július 29-én kelt levelével érte­sítette a felperest, hogy ügyfele az ingatlanilletőségét eladta a II. r. alperes­nek. Felhívta, hogy elővásárlási joga tekintetében 8 napon belül nyilatkoz­zék, mert ellenkező esetben arról lemondottnak tekinti. A felperes erre azt válaszolta az I. r. alperesnek, hogy az eladáshoz nem járul hozzá, mert ré­szére ő kölcsönözte a vételárat, valamint az illeték és a költségek fedezé­séhez szükséges összeget is és ezt még nem fizette vissza. Ha a szerződést ennek ellenére aláírják, jogainak érvényesítése végett pert indít. Lénye­gében ugyanilyen tartalmú levelet intézett az I. r. alperes jogi képviselőjé­hez is. 245

Next

/
Thumbnails
Contents