Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

időre figyelembe vett használati díj megállapításánál sem voltak a fentebb kiemelt szempontokra tekintettel, tehát a döntésük megalapozatlan. Az első fokú bíróság az összegszerűség meghatározásánál „az összes körülmények" mérlegelésére hivatkozott, de ezek megjelölése nélkül, a másodfokú bíróság pedig a szakértői véleményre utalt, holott a szakértő e kérdésben nem nyilatkozott. (P. törv. I. 21 403/1977. sz., BH 1977/12. sz. 541.) 53. A volt házastársak közös tulajdonában álló lakás használata kérdésében az összes körülmény gondos mérlegelésével kell dönteni. Nyomós családvédelmi érdekből az egyik tulajdonostárs is feljogosítható a lakás kizárólagos használatára. A döntésnél a felek között kialakult helyzetnek is jelentősége lehet [Csjt. 31. §, Ptk. 140—144. §, PK 8. és 391. sz.]. (P. törv. II. 20 396/1976. sz., BH 1977/3. sz. 106. — L. 275. sorszám alatt.) 54. A házastársak (volt házastársak) lakáshasználatának rendezésénél a családvédelmi érdekéket akkor is figyelembe kell venni, ha a lakás a házastársak (volt házastársak) közös tulajdona. A bíróság az egyik felet akkor kötelezheti a lakás kiürítésére, ha a közös lakás akár terjedelme vagy beosztása miatt, akár pedig a felek között fennálló rossz viszony vagy más körülmény miatt megosztva nem használható [Csjt. 31. § (6) bek., Ptk. 140— 144. §, PK 391. sz.]. (P. törv. II. 20 069/1976. sz., BH 1977/2. sz. 63. — L. 266. sorszám alatt.) 55. A tulajdonostársak — jogszabályi tilalom hiányában — szabadon állapodhatnak meg a közös tulajdonban álló ingatlan használatának és hasznosításának kérdéseiben. Ha a használat megosztása nem vitás, a megosztott használathoz kapcsolódó vita csak az érintettek között keletkezik, és a többi társtulajdonos perbevonására nincs szükség (Ptk. 140. §). Az 5 hold 337 D-öl területű ingatlan különböző arányokban 40 személy osztatlan közös tulajdona. A peres felek, továbbá a perben nem álló három társuk tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése eddig nem történt meg. Közös kérelmükre az államigazgatási hatóság garázstömb létesítésére az építési engedélyt megadta. Az építést T. L-né kezdte meg, majd az általa emelt építményhez csatlakozva épült fel a többi tulajdonostárs garázsa is. Utolsóként került sor a felperes garázsának a megépítésére, amellyel kapcsolatban a peres felek közötf elszámolási vita merült fel. A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében fejenként 800 Ft megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a saját garázsának létesítésekor ő épített két hosszú falat, s egyik falnak az építési költségét arányosan az alperesek is viselni tartoznak. Előadta, hogy a perben nem álló tulajdonostársaival a követelését peren kívül rendezte. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárás során az alperesek előbb a kereset elutasítását kérték. Utóbb úgy nyilatkoztak, hogy a pótszakértői vélemény alapján hajlandók 1472 Ft-nak a rájuk eső arányos részét a felperesnek megfizetni. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a tömb-építkezés folytán egyébként is reáeső egy hosszanti és egy közfalat építtetett, így az alperesekkel szemben támasztott követelése nem megalapozott. Utalt arra, hogy ha a felek a közös tulajdont „idővel megszüntetik", a felperes majd akkor érvényesítheti az értékkülönbözettel kapcsolatos igényét. 94