Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A jogerős ítéleti döntést a másodfokú bíróság a felperesek tulajdonszer­zési képességének a hiányával indokolta. A felperesek 1287 D-öl térmér­tékű ingatlannak amiatt nem lehetnek a tulajdonosai, mert a 11/1973. (IV. 18.) MT sz. rendelet 2. §-ával kiegészített 36/1967. (X. 11.) Korm. sz. ren­delet (FR) 32/A. §-ának (2) bekezdése értelmében az állampolgárok személy szerint, illetőleg az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együttesen a város (község) belterületén — a meglevő belterületi földtulajdonuk, vala­mint beépítetlen vagy beépített lakó-, illetőleg üdülőtulajdonuk beszámí­tásával — legfeljebb 1500 m2 (417 D-öl) területű földtulajdont szerezhet­nek. Ezt a jogszabályi tilalmat nem háríthatja el a felperesek részére a 31/ 1971. (X. 5.) Korm. sz. (TR), illetőleg a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet (LR) szabályai alapján az ingatlanszerzési korlátozás alól adott felmentés. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. sz. állásfoglalásával módosított 10. sz. állásfoglalása indokolásának VI. pontja szerint a bíróság a közös tulajdonban levő ingatlant a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján nem adhatja olyan tulajdonostárs tulajdonába, akinek a tulajdonszerzése jogszabály tilalmába ütközik. Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor vizsgálta a peres felek tulajdonszerzési képességét. A jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította azonban meg, hogy az I. és II. r. felperesek tulajdonszerzését jogszabályi tilalom gátolja, és ezért a ke­resetük alaptalan. Az 1967. évi IV. tv. (FTT) 22. §-ának (2) bekezdése szerint a személyi földtulajdon megszerzésére az építési telek kivitelével a mezőgazdasági in­gatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályokat kell a (3) bekezdésben sza­bályozott eltéréssel alkalmazni. Az utóbbi jogszabályhely rendelkezésének értelmében a személyi földtulajdon a közös háztartásban élőket is szemé­lyük szerint illeti meg; az egy közös háztartáshoz tartozók összes személyi földtulajdona azonban a belterületen nem haladhatja meg a Minisztertanács által megállapított mértéket. A személyi tulajdon egyes kérdéseiről szóló 11/1973. (IV. 18.) MT sz. ren­delet az FTT 22. §-ának (3) bekezdése által adott felhatalmazásra utalva a személyi földtulajdonnak azt a mértékét határozza meg, amelyet az ál­lampolgárok személy szerint, illetőleg az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együttesen a város (község) belterületén az FTT 21. §-ában meg­határozott mértéken belül korlátozás nélkül megszerezhetnek. Az FR 32/A. §-ának (6) bekezdése szerint, ha az állampolgár — illetőleg a (2) bekezdés tekintetében az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együtt — a (2), (4) és (5) bekezdésben meghatározott vagy azt meghaladó mértékű földtu­lajdonnal rendelkeznek, de beépítetlen vagy beépített lakó, illetve üdülő­telek tulajdonuk nincs, azt az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint megszerezhetik. Az idézett jogszabályi rendelkezések egybevetéséből kitűnik, hogy a sze­mélyi földtulajdon körében a tulajdonszerzési korlátok rendszere a földek rendeltetéséhez és jogi minősítéséhez igazodik. Ennek megfelelően az épí­tési telkek nem esnek a mezőgazdasági ingatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályok hatálya alá. Az építési telek tulajdonának megszerzésére irányadó külön jogszabályok hatályát nem érinti az FR 32/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a ren­delkezés sem, amely a belterület földtulajdon mértékének maximálása so­86

Next

/
Thumbnails
Contents