Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

meltetése folytán jelentkező további hasznos eredményből is — az oltalmi időn belül — részesedni kívánnak. A felperesek találmányának nem eljárás, hanem a szabadalmi leírás és igénypontok szerinti gépi berendezés a tárgya, amelyet a hasznosító alpe­res maga gyártatott, és annak ő az üzemeltetője is. Az ilyen találmányok díjazásánál nem lehet abból kiindulni, hogy a berendezés üzemeltetésének időszakonként külön-külön megállapítva mi a hasznos eredménye a szaba­dalmi oltalom ideje, esetleg a berendezés élettartama alatt. Az alperes fizetési kötelezettsége az Szt. 17. §-a alapján áll fenn. Azért tartozik találmányi díjat fizetni, mert szabadalmi oltalom alatt álló gépi be­rendezéseket állíttatott elő a saját részére, ami pedig a találmány haszno­sítását jelentette. A díjfizetési kötelezettség azok után a berendezések után áll fenn, amelyeket az oltalom fennállásának ideje alatt a szabadalom fel­használásával előállított, illetve előállít. A díjfizetési kötelezettséget illetően általában nincs jelentősége annak, hogy a hasznosító a gépi berendezést ma­ga üzemelteti-e, vagy azt értékesíti (eladja), s ennek folytán a használatra jogot szerző részére milyen anyagi eredménnyel jár. Ez utóbbi ugyanis a díj összegére lehet hatással. Az első fokú bíróság nem ezeknek a szempontoknak a figyelembevételé­vel állapította meg a legyártott nyolc gépi berendezés után a felperesnek járó találmányi díjat, s nem foglalt állást abban a lényeges kérdésben, hogy a perbeli nyolc gép után további találmányi díj a felpereseket megilleti-e. Abban az esetben, ha a felpereseket a nyolc gép használata esetén a szaba­dalmi oltalom teljes idejére a további megtakarítás után is megilletné a ta­lálmányi díj, az eljárási szabadalom feltalálóival azonos elbírálásban része­sülnének. A felpereseket azonban ilyen igény nem illeti meg, mert az al­peres által a berendezések jogszerű előállítása azt is jelenti, hogy azokat jogszerűen használhatja és akár forgalomba is hozhatja. Az adott esetben tehát a helyes eljárás az lett volna, ha a bíróság a talál­mány alapján már legyártott berendezések után egyszer s mindenkorra egy összegben állapítja meg a felperesek találmányi díját. Egyébként a módosí­tott kereseti kérelem is ilyen döntés meghozatalára irányult. Minthogy az első fokú ítéletet az előbb kifejtettek figyelembevételével és erre irányuló felperesi fellebbezés hiányában érdemben nem lehetett felül­bírálni, ezért a Legfelsőbb Bíróság helyet adva a felek egyező kérelmének, az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 252. § (3) bek.], Az újabb eljárás során a találmányi díjat olyan összegben kell megálla­pítani, hogy a nyolc gépi berendezés után a felperesek díjigénye végleges rendezést nyerjen. Ennek érdekében értékelni kell a találmány műszaki­szellemi színvonalát, az alperes szempontjából való jelentőségét, hasznossá­gát. Figyelembe kell venni azt is, hogy a berendezés műszaki kifejlesztésé­nek és gyártásának minden költségét az alperes viselte, ugyanakkor a fel­peresek terhe volt a szabadalmaztatással és a szabadalom fenntartásával kapcsolatos költségek viselése. Jelentősége van a díjmegállapítás szempont­jából annak, hogy a szabadalmi oltalom nem az egész komplett berende­zésre terjed ki, hanem az „Attila" típusú alapgéphez csatlakoztatott szin­tező-emelő berendezésre vonatkozik. Ezzel kapcsolatban vizsgálni kell, hogy az egész berendezés értékéhez képest milyen értékűnek becsülhető maga a 47

Next

/
Thumbnails
Contents