Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

lehetséges. Azért sem lehet a viszontkeresetet teljesíteni, mert az alperes nem a saját részére, hanem az állam részére kérte a tulajdonszerzést megállapítani. Az alperes vezetői tudták, hogy az ingatlan más személy tulajdona, meg is kísérelték a telekkönyvi állapot rendezését. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Téves az a megállapítás, amely szerint jogi személy elbirtoklás útján nem szerezhet tulajdont. A jogi személy a Ptk. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében betöltött rendeltetése és a szocialista együttműködés követelményei által meghatározott körben jogképes.5/a Nincs olyan szabály, amely az elbirtoklás vonatkozásában a jogi személy szerzőképességét korlátozná. A jogi személy csak képviseleti szervei útján tudja jogait és kötelezettségeit gyakorolni. Ezért mindazoknak az alkalmazottaknak, tagoknak, megbízottaknak, képviselőknek a ténykedéseit, akik a jogi személy helyett és nevében hatáskörükben, feladatkörükben járnak el, a jogi személy tényeként kell értékelni. Ez vonatkozik a sajátjaként való birtoklásra is. Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az elbirtoklásra igény azért sem alapítható, mert az alperes a tulajdonjog megállapítását nem a saját részére, hanem az állam javára kérte. Ez az állami tulajdon sajátosságaiból következik. A Ptk. 170—171. §-ai értelmében az állami szocialista tulajdon egységes és oszthatatlan, az állami szervek csak kezelői az állami tulajdon reájuk bízott részének. Ezzel a rendelkezéssel van összhangban az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről szóló 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése, amely szerint állami szerv az ingatlan tulajdonát a Magyar Állam javára szerzi meg. Ez a rendelkezés nem csupán az átruházáson, hanem az egyéb jogcímen alapuló tulajdonszerzésre is vonatkozik. Ezért az állami szerv a Ptk. 121. §-án alapuló elbirtoklás útján is az állam javára szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A perben nincsenek adatok arra, hogy az alperes bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott volna az ingatlan birtokába. Ezért az elbirtoklást a Ptk. 121. §-ának (2) bekezdése nem zárja ki. A birtokbavétel a per adatai szerint 1955. július 1. napján történt, a Ptk. 1960. május 1. napján lépett hatályba. Ezért a Ptké. 80. §-a értelmében az elbirtoklási idő 1970. május 1. napján járt le. Azt kellett volna vizsgálni, hogy az elbirtoklási idő alatt, azaz 1955. július 1. és 1970. május 1. között az alperes birtoklása szakadatlan volt-e és az alperes nevében, az alperes jogán történt-e. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a sajátjaként való birtoklás szubjektív feltétel és tévesen vizsgálta, tudott-e az alperes arról, hogy a telek másnak a tulajdona. Sajátjaként nemcsak az birtokol, aki úgy véli, hogy a sajátját birtokolja, hanem az is, aki tudja ugyan, hogy a dolog a másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. Ez nem pusztán szubjektív megítélés kérdése, mert hiszen a birtoklás jogcíme (pl. bérlet) a birtokos szándékától függetlenül gátolja az elbirtoklást [Ptk. miniszteri indokolás XI. fejezet 3. pont (4) bek.]. Nincs jelentősége ezért annak, hogy az alperes alkalmazottai tudták, illetve birtoklás közben tudomást szereztek arról, hogy a telek másnak a tulajdona. A lényeges az, hogy az alperes a saját nevében birtokolt, a telekkönyvi 5a Módosította az 1977. évi IV. tv. 23