Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A Ptk. miniszteri indokolása is kiemeli, hogy az 5. §-ának (3) bekezdése nem használható fel a szerződéskötési kötelezettség eseteinek magánszemélyek terhére való kiterjesztésére, így nem lehet joggal való visszaélésnek minősíteni azt, hogy valaki szerződéskötésre ajánlatot nem tesz, vagy a másik fél ilyen ajánlatát nem fogadja el. Minthogy pedig nincs olyan jogszabály, amely az adott esetben az alperes részéről nyilatkozatot kívánna, a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében írt együttes feltételek közül már az első is nyilvánvalóan hiányzik, így a járásbíróság ítéletét már ez okból is meg kellett változtatni. De jogilag azért is megalapozatlan a járásbíróság ítélete, mert a felperesek a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésekor nem is igényeltek maguknak haszonélvezeti jogot, ami nemcsak személyes előadásukból tűnik ki, de megállapítható a szerződést készítő tanú vallomásából is, aki kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felperesek mint ajándékozók nem igényeltek maguknak sem haszonélvezeti jogot, sem egyéb „kikötményi" jogot, mert mint tsz-tagok emiatt egyéb hátránytól tartottak. A Ptk. 210. §-ának (2) bekezdése szerinti tévedés fennállását sem lehet a perben megállapítani, mert semmiféle peradat nem merült fel arra, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek a jogszabályok tartalmára nézve együttesen téves tájékoztatást adott volna. Az eljárt ügyvédi aggálytalan tanúvallomásából mindössze az állapítható meg, hogy a felek az eljáró ügyvédnek olyan szerződés szerkesztésére adtak megbízást, amelynek alapján a vételárat fizető felperesek maguknak az ingatlannal kapcsolatban semmiféle dologi, tehát abszolút hatályú jogot nem igényeltek. Az ügyintéző ügyvéd ennek megfelelően járt el és a per adatai szerint a feleknek a jogszabályok tartalmára nem adott semmiféle tájékoztatást. A járásbíróság e keresetváltoztatásnak minősülő és a szerződés — jogi tévedésre alapított — megtámadásával kapcsolatos felperesi keresettel ítéletében nem is foglalkozott, ezért a megyei bíróság a felperesi kereset elutasításának indokait e vonatkozásban is kifejtette, azért is, mert a haszonélvezeti jog biztosítása iránt a felperesek kifejezett kereseti kérelmet elő sem terjesztettek, az ilyen irányú felperesi kereset csak a szerződés megtámadásával hozható összefüggésbe, melynek során a megtámadás kifejezett indoka a haszonélvezeti jog kikötésének elmaradása volt. A kifejtettekre tekintettel a felperesek jogi kérdésben való tévedésre sem hivatkozhatnak, mert saját személyes előadásuk szerint sem kívántak maguknak haszonélvezetet kikötni, márpedig a peres felek legszemélyesebb joga dönteni abban a kérdésben, hogy ajándékozás esetén az ajándékozók a megajándékozottal szemben milyen korlátozást vagy kikötést kívánnak érvényesíteni. Ezért a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetét teljes egészében élutasította és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes felpereseket kötelezte az első és másodfokú összperköltség megfizetésére. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Pf. 20 957/1975. sz., BH 1976/5. 203.) 5. Közös tulajdonban álló ház bővítéséhez és korszerűsítéséhez a másik tulajdonostárs részéről való hozzájárulás megtagadÁsa esetén a joggal való visszaélés megállapíthatósága szempontjából a felek jogszerű igénye és méltányos érdeke mellett tekintettel kell lenni a közérdekű célkitűzésekre, va2 Polgári jogi döntvénytár 17