Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

hogy a kárt kizárólag a felperes felróható magatartása okozta, mert a szakértői vélemény ezt a megállapítást egyértelműen nem támasztotta alá. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A sport fejlesztéséhez fontos társadalmi érdek fűződik; ezért államunk — különféle szervezetek útján — nagymértékben támogatja a sporttevékenységet. A sportolót kisebb-nagyobb károsodások érhetik olyan esetben, amikor egyedül végzi ezt a tevékenységet, de olyankor is, amikor a sportág jellege megkívánja többek együttműködését. A sportolással szükségképpen valóban együtt jár a károsodás bizonyos kockázata is. Éppen ezért a sportolónak eleve számolnia kell károsodásának lehetőségével. A Ptk. 342. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták és a károkozás nem sért vagy veszélyeztet társadalmi érdeket. A sporttevékenység kifejtésére való vállalkozás magában foglalja ráutaló magatartással annak kifejezésre juttatását is, hogy a sportoló mintegy beleegyezik a sporttevékenységgel együtt járó esetleges károk kockázatának viselésébe. Ebből pedig az következik, hogy a sportoló által a sporttevékenysége során elszenvedett kárért — mint a sportolással önként vállalt kockázat körébe tartozóért — általában nem jár kártérítés, az ilyen kárt tehát a sportoló maga köteles viselni. Nem vonatkozik ez a megállapítás arra az esetre, amikor a károsodás más személy vagy szervezet felróható magatartásával áll okozati összefüggésben (pl. hibás sporteszközt bocsátanak a sportoló rendelkezésére, vagy a sporttevékenységgel kapcsolatban a szervezet egyéb felróható magatartást tanúsít és ez okozza a balesetet). Ilyen esetekben a felelősség elbírálásánál a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. Ha a sporttevékenység szükségképpen együtt jár olyan sporteszköz igénybevételével, amelynek működtetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül (gépjárművek, vitorlázó repülőgépek stb.), az ilyen sporteszköz használata elválaszthatatlan alkotó eleme magának a sporttevékenységnek. Minthogy ezt a sporttevékenységet a sportoló fejti ki, magát a sportolót kell a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának tekinteni akkor is, ha a sporttevékenység kifejtése céljából a sporteszközt más személy vagy szervezet bocsátotta a rendelkezésére. Ez azonban nem érinti a sporteszközt üzemeltető személynek vagy szervezetnek a felelősségét kívülálló harmadik személlyel szemben. Ebből az is következik, hogy a veszélyes üzemnek minősülő sporteszköz igénybevételével kifejtett sporttevékenységből eredő kockázatot is magának a sportolónak kell viselnie, tehát kárát általában nem háríthatja át másra. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet felelősségét megalapozó magatartással áll okozati összefüggésben, a felelősség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok (Ptk. 339., 340., 345. és 346. §-ai) alkalmazásával kell dönteni. A sportolót az előbb említett kockázatviselési (kárviselési) kötelezettség értelemszerűleg csak abban az időszakban terheli, amelyben a szorosan vett sporttevékenységét kifejti. Ez pedig az az időszak, amely alatt a sportoló egyedül, maga működteti a sporteszközt, tehát azt maga tartja az uralma alatt. Az ezen az időszakon kívül (pl. a tényleges sporttevékenységet előkészítő szakaszban, vagy az azt követő időben bekövetkezett) — a sporteszköz 13« 195