Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

haláluk után pedig eltemettetik. Az alperesek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy a felpereseknek 50 000 Ft-ot készpénzben megfizetnek. A szerződés megkötése után az alperesek a házasingatlanon különböző javítási és átalakítási munkákat végeztettek, majd 1967-ben a felperesekhez költöztek és 1969 végéig eleget tettek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. A felek között utóbb a viszony megromlott. Az alperesek 1970 elejétől kezdődően nem mostak a felperesekre, a lakás takarítását azonban 1975. március végéig elvégezték. Az alperesek a szerződésben megjelölt 50 000 Ft helyett — utólagos megállapodás alapján — csak 30 000 Ft-ot fizettek ki készpénzben a felpereseknek. A perbeli ingatlan forgalmi értéke a szerződéskötéskor — részleges beköltözhetőség figyelembevételével — 98 000 Ft volt. A felperesek — módosított keresetükben — elsősorban annak megállapítását kérték, hogy az alperesekkel kötött szerződés érvénytelen, mert az államigazgatási hatóság azt nem hagyta jóvá. Másodlagos kereseti kérelmük pedig arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket az 1970. január 1-től 1975. március 31-ig terjedő időre havi 400 Ft megfizetésére azért, mert az alperesek ebben az időszakban nem teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Az 1975. április 1. napjától kezdődően az alperesek által fizetendő összegnek havi 500 Ft-ban való megállapítását kérték azért, mert ettől az időponttól kezdődően az alperesek még a takarítást sem végezték. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta: kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felpereseknek 31 612 Ft-ot, ennek az összegnek 1964. október 1-től járó évi 5% kamatával együtt, mégpedig 1975. november 1-től kezdődően havi 400 Ft-os részletekben. A másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felek között adásvétellel vegyes gondozási szerződés jött létre, amelynek életjáradéki szerződéssé átalakítására nincs törvényes lehetőség. Kifejtette az ítélet indokolásában, hogy a felek közötti megállapodásnak az a része, amely adásvételi szerződésnek minősül, teljesedésbe ment. A gondozási kötelezettségüknek azonban az alperesek 1970 óta csak részben, 1974. március vége óta pedig egyáltalán nem tettek eleget: így szerződésszegést követtek el. Ez pedig lehetővé teszi a felperesek részére, hogy a szerződéstől a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján elálljanak. Utalt arra, hogy a felek további szolgáltatással egymásnak nem tartoznak, a szerződés megszűnése előtt nyújtott szolgáltatást pedig pénzben kell elszámolni [Ptk. 320. §, 319. § (2) bek.]. Ennél az elszámolásnál a másodfokú bíróság az ingatlan 1964. évi forgalmi értékét: 98 212 Ft-ot vette alapul. Az ingatlan értékéből levonva az alperesek által teljesített pénzbeli szolgáltatás (30 000 Ft) és a természetbeni szolgáltatások 36 600 Ft-os értékét, a másodfokú bíróság 31 612 Ft-ban állapította meg azt az értéket, amelyhez az alperesek ellenszolgáltatás nélkül jutottak és ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alpereseket. Figyelembe véve az alperesek vagyoni viszonyait és személyi körülményeit, részükre havi 400 Ft részletfizetési kedvezményt biztosított. A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek adásvétellel vegyes gondozási szerződést kötöttek. A gondozási szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyásra nincs szükség, tehát helyes a másodfokú bíró167