Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

szemle ugyanis bizonyította, hogy a felperes főzőfülkéjéből csak legalább 170 cm magasságú ember láthat át az alperes konyhájába és szobájába. Mivel a felperesek testmagassága 150—160 cm, „csak igen nehezen tudnak átlátni a 150 cm magasságban levő ablakon, a 2 méter magas téglakerítés pedig eltakarja az alperesi szoba alsó részét, a padozatát". A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek az alperesi lakásba a főzőfülkéjük ablakán átlátnak és többször átnéztek. A felperesek a Ptk. 100. §-a szerinti jogszabályt sértették meg, amikor az OÉSZ által előírtnál 50 cm-rel alacsonyabb ablakukat arra használták, hogy az alperes lakásába átnézzenek. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az OÉSZ normáinak megsértését a felperesek terhére rótta. Szabadon álló egyszintes épületnél az oldalkert kötelező szélessége legalább 3 m, amely távolság nem a kerítéstől, hanem a telekhatártól számít [2/1970. (I. 17.) ÉVM sz. r. 42. § (2) bek. a) pont]. A felperesek részére az építési engedély ilyen szélességű oldalkert kialakítását írta elő, és a felperesek így építkeztek. A felperesek szabályos építkezésével szemben az alperes a tulajdonába került ingatlanrészen építési engedély nélkül építkezett. Bár az épületrészét — méreteiben és az egyes helyiségek rendeltetését is tekintve — gyökeresen átalakította, ahhoz sem a hatóság engedélyét, sem szomszédai beleegyezését nem kérte. Az alperes akkor, amikor a terasz beépítése során épületének a felperes főzőfülkéjével szemközti falsíkján nagyméretű ablakot helyezett el, saját maga teremtette meg azt a helyzetet, hogy lakószobájába a szomszédai átláthatnak. Mivel ezt az építési módot az építésügyi hatóság engedélye nélkül, tehát jogellenesen alakította ki, az olyan felróható magatartás, amelyből önmagának előnyöket nem származtathat [Ptk. 4. § (3) bek.]. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor — az alperes magatartásának a vizsgálatát mellőzve — az erőtlenebb birtoklási jogot részesítette védelemben. Az alperes építkezésének jogellenességén az sem változtat, hogy a per másodfokú elbírálása idején, 1974? december 12-én az építésügyi hatóságtól engedélyt kapott konyha kialakítására. Az alperes ugyanis az engedélytől függetlenül építette át és bővítette ingatlanrészét. A birtokláshoz való erősebb jog téves megítélésén felül tévedett a másodfokú bíróság a jogvita másik perdöntő kérdésében, a birtoksértés tényének megállapításában is. A bizonyítás eredményének a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése a bíróságot okszerű következtetés levonására kötelezi. Az első fokú eljárásban feltárt bizonyítékok — a tanúvallomások és a helyszíni szemle eredménye — azonban nem adnak megalapozott következtetést a jogerős ítéletnek arra a ténymegállapítására, hogy „a felperesek az ablakot nem csupán szellőztetésre, hanem az alperesi lakásba átnézésre használták". A szocialista együttélés szabályainak a feleket kölcsönösen terhelő követelményeire tekintettel — az adott beépítési mód mellett — nem életszerű birtokvédelmi igény támasztása amiatt, hogy a lakókörnyezet szomszédjai a tulajdonos lakrészébe belátnak és ezzel birtoklását zavarják. Ezért az alperes keresetét a bíróságnak ez okból is el kellett volna utasítania. (P. törv. I. 31 313/1975. sz., BH 1976/9. sz. 399.) 14