Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A fentiekből következik: a jogerős részítélet rendelkezésére figyelemmel az I. r. felperest az I. és II. r. alperesekkel szemben az egész oltalmi időre találmányi díj nem illetheti meg azon az alapon, hogy az alperesi jogelőd terhére, tehát annak feltalálói társszerzői jogának csökkentésével részben ő is feltaláló. Téves tehát az első fokú bíróságnak az a döntése, amely a megállapodásra utalással ilyen jogi alapon marasztalta az I. és II. r. alpereseket. A másodfokú bíróság nem ért egyet az első fokú bíróságnak a viszontkereset elutasítására vonatkozóan kifejezett jogi álláspontjával sem. A Ptk. 236. §-ának a szerződés megtámadási határidejével kapcsolatos rendelkezései részben olyanok, amelyek az egyes megtámadási jogcímekre eltérő szabályokat tartalmaznak [(2) bek. a)—c) pont], részben pedig közös szabályok [(1) és (3)—(4) bek.]. Az I. és II. r. alperesek a jogelődjük által 1966. július 8-án kötött szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozással támadták meg. Erre az esetre a megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, illetőleg ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor kezdődik [(2) bek. c) pont]. A perben nem volt vitás az, hogy sem a jogelőd, sem az I. és II. r. alperesek részéről teljesítés még nem történt, így rájuk vonatkozólag a megtámadási határidő megnyíltáról sem lehet szó. E feltétel hiányában pedig a megtámadási idő nem telt el. Egyébként a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése alapján az I. és II. r. alperesek a perbeli szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján még akkor is érvényesíthetik a megtámadási jogukat, ha a megtámadási határidő már eltelt. Nem lehet az I. és II. r. alperesek megtámadási jogának megszűnését megállapítani a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján abból az okból, hogy az I. és II. r. alperesek jogelődje az 1966. július 8-án kelt megállapodást utóbb az 1967. március 14-én, illetve az 1967. december 3-án kelt iratban megerősítette. A Ptk. 236. §-ának (4) bekezdésében megállapított, a megtámadásra jogosult egyes egyoldalú jogcselekményéhez fűződő és a megtámadási jog megszűnését eredményező hatás csak akkor következhet be, ha a megtámadási jog már megnyílt. A feltűnő aránytalanságra alapított megtámadás esetén a megtámadásra jogosult teljesítésével a megtámadási jog megszűnése szóba sem kerülhetj mert éppen a teljesítése nyitja meg a megtámadási jog gyakorlására nyitva álló határidő folyását. Az adott tényállás mellett a megtámadási jog megszűnését illetően az első fokú bíróság által is említett az az ok jöhetne szóba, hogy az I. és II. r. alperesek jogelődje utóbb a szerződést írásban megerősítette. A Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése a megszűnési okok tekintetében közös feltételként állapítja meg azt, hogy a megszűnési ok a megtámadási határidő megnyílta után következzen be. A megtámadási határidő megnyílta előtti írásbeli megerősítéshez azért sem lehet a megtámadási jog megszűnésének jogkövetkezményét fűzni, mert a megtámadási határidő megnyílta előtt történt írásbeli megerősítés esetén is változatlanul érvényesül az a rendelkezés, amely szerint feltűnő aránytalanság esetén a megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik. A megállapított tényállás szerint az írásban utóbb történt megerősítés a 265