Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

szerződés alapján a felperes 1963. április 7-én a házba beköltözött, 1972 májusáig ott lakott és addig az időpontig a ház közterheit, az évi 400 Ft adót is viselte. A kikötött vételár 20 000 Ft volt. Ebből a felperes összesen 17 800 Ft-ot kifizetett. Nem fizetett ki a vételárból 2200 Ft-ot, mert a házba való beköltözése után kifogást emelt az épület elhanyagolt állapota miatt. Az I. r. alperes a házat 1973-ban másnak adta el, azt követően pedig a felperes felszólítására 1974 januárjában posta útján visszafizetett a felperesnek 7800 Ft-ot. A felperes keresetében az alpereseket 10 000 Ft egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlant ő nem adta el, a vételárat a II. r. alperes vette fel, tehát a vételár tőle jogszerűen nem követelhető. A későbbiek során úgy nyilatkozott, hogy tudott az adásvételi szerződésről, de a II. r. alperes részére írásbeli megbízást nem adott az ingatlan eladására. Az első fokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 10 000 Ft, valamint az ügygondnoki költséget is magában foglaló 600 Ft perköltség és 600 Ft feljegyzett illeték megfizetésére. Kötelezte továbbá a felperest arra, hogy a II. r. alperes ügygondnoka részére fizessen meg 150 Ft ügygondnoki díjat. Az ítélet indokolása szerint az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa az I. r. alperes volt, aki a II. r. alperesnek az ingatlan eladására írásbeli meghatalmazást nem adott. A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében az ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges. A Ptk. 474. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz is olyan alakszerűség kell, amelyet a jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. A II. r. alperes tehát érvényes szerződést az I. r. alperes megbízásából csak írásbeli megbízás alapján köthetett volna. Ilyen megbízást viszont az I. r. alperes nem adott, ezért az adásvételi jogügylet érvényesen nem jöhetett létre még akkor sem, ha azt a megbízott jogi képviselő írásba foglalta volna, jóllehet ez nincs is bizonyítva. A Ptk. 361. §-a szerint, ha nincs érvényes szerződés, a vételár előleg visszafizetendő, mert különben az alperesek jogalap nélkül gazdagodnának. Az első fokú bíróság utalt arra is, hogy az I. r. alperes tudott a II. r. alperes eljárásáról és azt jóváhagyta. A felvett 17 800 Ft-ból az I. r. alperes a per előtt visszafizetett 7800 Ft-ot, így a felperesnek még 10 000 Ft jár vissza. Végül megállapította az első fokú bíróság, hogy a felvett vételárat az alperesek a közös háztartásukban használták fel, ezért az alpereseket egyetemlegesen marasztalta. Az első fokú bíróság vizsgálta, hogy az eredeti állapot visszaállításaként van-e az alpereseknek beszámítható követelésük. Megállapította, hogy az évi 400 Ft adót a felperes fizette, a lakás nagyon elhanyagolt volt, így ez az összeg — a bíróság hivatalos tudomása szerint — a községekben szokásos lakbérösszegeknek megfelel. Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes ügygondnoka fellebbezett. Kérte 159