Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)
E rendelkezésből nyilvánvaló, hogy ez csak a kisajátítás jogcímén történő birtokbaadásra vonatkozik. Ha tehát a kisajátítani kért ingatlannak a kisajátítást kérő részére a kisajátítási határozat jogerőre emelkedése előtt történt birtokbaadása a kisajátítási eljárástól független jogcímen alapult, a kártalanítási összeg után az említett rendelet 2. §-ának (1) és nem a (2) bekezdésében meghatározott időponttól kezdve kell kamatot fizetni. Ilyen esetben ugyanis a kisajátítást kérő korábbi birtokbalépésének alapjául szolgáló jogviszony tartalmától függ, hogy a tulajdonosnak egyáltalán jár-e, s milyen időponttól kamat vagy más ellenszolgáltatás. Az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó kártalanítás után kamatot csak kérelemre lehet megítélni, de a bíróságot ezzel kapcsolatban a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése és 146. §-ának (3) bekezdése szerint tájékoztatási, illetőleg figyelmeztetési kötelezettség terheli. Ha a volt tulajdonos a kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követően is birtokban marad, a kisajátítást kérőt ilyen esetben is kamatfizetési kötelezettség terheli, és a kamat fizetésének kezdő időpontjára a 21/1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése az irányadó. A Tvr. 20. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a kisajátítást kérő a kártalanítási öszszeget az ott meghatározott határidőn belül attól függetlenül köteles kifizetni, hogy a birtokbaadás eddig az időpontig megtörtént-e. Ilyen esetben a kisajátítást kérő a volt tulajdonossal szemben az ingatlan birtokbaadásáig terjedő időre — az eset körülményeihez képest — egyéb igényt (kártérítés, használati díj stb.) érvényesíthet. (A PK 405. sz. állásfoglalással módosított 25. sz., BH 1976/12.) 78. A tulajdonoson kívüli más jogosult (haszonbérlő, haszonélvező stb.) is a kisajátítást kérővel szemben érvényesítheti a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás iránti igényét. Az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 6. §-a szerint az állam — ha a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik — a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével a kisajátított ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg. A 7. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok és az ingatlanra bejegyzett tények — a (4) bekezdésben felsoroltak kivételével — megszűnnek. A továbbiakban a 14. § (1) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás a tulajdonost illeti meg. Ugyanakkor a 15. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnése miatt keletkezett kárt, illetőleg a megszűnt jogok értékét a jogosult részére meg kell téríteni. A kisajátítási eljárásban az ügyfél fogalmát a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 29. §-a úgy határozza meg, hogy ügyfél a kisajátítást kérő, az ingatlanért járó kártalanításra jogosult tulajdonos, illetőleg szövetkezet, továbbá mindaz, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti (földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, az ingatlannyilvántartásból — telekkönyvből — kitűnő egyéb jogosult stb.). Az említett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy ingatlan kisajátítása esetén nemcsak a tulajdonos, hanem más jogosultak (földhasználó, haszonélvező, bérlő stb.) is közvetlenül a kisajátítást kérővel szemben támaszthatnak 124