Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

jogelődei a felperes és a beavatkozó területén át közelítették meg az alperesek által megvásárolt ingatlant. A másodfokú bíróság ítélete nem részletezte azokat az indokokat és körülményeket, amelyekre tekintettel e tanúk vallomását figyelmen kívül hagyta és V. F. vallomását fogadta el irányadónak, illetőleg az említett tanúk vallomása között mutatkozó eltérő előadás ellenére miért tekintette ügydöntő jelentőségűnek V. F. vallomását. A tényállás megállapítása hiányos azért is, mert a másodfokú bíróság a helyszíni szemle során ugyan részletesen leírta a szomszédos ingatlanok fekvését, szemléltető és méretszerű helyszínrajz elkészítésére azonban nem került sor. A helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv utalt egy másik vázrajzra. Ez azonban nem tünteti fel a 368. hrsz. ingatlant, amelyről a helyszíni szemle során felvett jegyzőkönyv említést tesz. De még méret nélkül sem tünteti fel azt a bekötő utat, amely — az ítélet szerint — nyugati irányból az alperesek ingatlanának megközelítését biztosítja. Az előadottakból kitűnően tehát a jogerős ítélet megalapozatlan. Az alperesek az első fokú eljárás során jogi képviselet nélkül jártak el. A viszontkeresetük előterjesztésekor ezért tájékoztatni kellett volna őket arról (Pp. 3. §), hogy a K-féle ingatlan tulajdonosait is perbe kellett volna vonni. Ehelyett az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy az érdekeltek nem állanak perben, ezért az alperesek viszontkeresetét érdemi elbírálás nélkül elutasította. Az első fokú bíróság tehát lényeges eljárási szabályt sértett, amikor az alpereseket jogaik érvényesítésével kapcsolatban megfelelőn nem tájékoztatta. Ezt a másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, s akkor járt volna el helyesen, ha a viszontkereseti igénnyel kapcsolatban az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezi, s az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az eddig rendelkezésre álló peradatok szerint az alperesek nem igazoltak olyan körülményt, amelynek alapján javukra telki átjárási szolgalom megszerzése megállapítható volna. A Ptk. 165. §-ának (1) bekezdésében41 írt rendelkezés folytán telki szolgalom létesítése szerződés, bírósági vagy hatósági rendelkezés alapján történhet. Ilyen jellegű jogszerzésre azonban az alperesek nem is hivatkoztak. Az alperesek eddigi perbeli nyilatkozataiból az sem állapítható meg, hogy átjárási szolgalom megszerzésére irányuló jogukat elbirtoklásra [Ptk. 165. § (2) bek.42], vagy pedig a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezésre alapítják-e. Ebben a vonatkozásban tehát az alpereseket meg kell nyilatkoztatni, s módot kell adni arra, hogy a felperes ellenkérelmét és bizonyítékait is előterjeszthesse. A Ptk. 164. §-ának (3) bekezdése szerint a megfelelő közúttal össze nem kötött föld tulajdonosa igényelheti azt, hogy a szomszéd tűrje a földjén való átjárást. Ez a rendelkezés azonban nem értelmezhető akként, hogy több megközelítési lehetőség fennállása esetén a közúttal közvetlen kapcsolatban nem levő föld tulajdonosa egyoldalúan választhatná a szomszéd földek közül azt, amelyen átjárhat. 41 A módosított szövegben 168. § (1) bek. 42 A módosított szövegben 168. § (2) bek. 116