Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

sutt is folytattak kereső tevékenységet. Ebből a szempontból nemcsak a kereső foglalkozást, hanem a háztartáson belül végzett munkát is értékelni kell. Tisztázni kell azt is, hogy a felperes milyen célból, milyen összegeket bocsátott a fia és az alperes rendelkezésére. E körben mérlegelni kell azonban a rokoni kapcsolatot és a körülményekhez képest azt is, hogy a fiátalok a közös gazdálkodásból származó vagyonszaporulat kiadása nélkül váltak ki a gazdasági közösségből. A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem az ügyletkötő harmadik személy jóhiszeműsége esetén áll fenn. Az alperes volt férje jelentősebb összegről adott elismerő nyilatkozatot. Ennek aláírását azonban az alperes megtagadta. Miután az alperes és volt férje között a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti per van folyamatban, az említett okiratot csak részbizonyítékként lehet értékelni. A fentiek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, a fent írt körülmények tisztázása végett, mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. V. 20 667/1975. sz., BH 1976/7. sz. 313.) 66. Közös tulajdonnak magához váltás útján való megszüntetése esetén a megváltási ár fizetése és a megváltott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönös és egyidejű teljesítésre kell kötelezni [Ptk. 148., 280. §, PK 10. sz.35]. A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, illetőleg a közös tulajdonban álló ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését kérte. A jegyzőkönyvben foglalt egyezség szerint a peres felek megegyeztek abban, hogy „a házastársi közös vagyonból mindegyikük megtartja azt, ami a házassági életközösségüknek megszűnésekor a birtokába került". Egyben a közös tulajdonban álló ingatlanra a közös tulajdont akként szüntették meg, hogy „az alperes a felperes nevén vezetett fele részt magához váltja". Kötelezte magát az alperes arra, hogy „a fele rész ellenértéke fejében 1975. április 30-ig 15 000 Ft-ot, 1975. június 30-ig pedig további 15 000 Ft-ot megfizet a felperesnek". Az első fokú bíróság a tulajdonszerzés feltételeinek igazolása után az egyezséget jóváhagyta, kimondotta, hogy a végzés jogerőre emelkedése után az egyezség egy példányát megküldi a járási földhivatalnak a tulajdoni változás telekkönyvi bejegyzése végett. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzésének az alperes tulajdonjoga bejegyzésére vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. A végzés indokolása szerint a peres felek a közös vagyon megosztásával kapcsolatos igényeiket bírói egyezséggel rendezték, ennek módosítására pedig törvényes lehetőség nincs. Ha az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tenne eleget, a felperes a Ptk. 300. §-a értelmében a szerződéstől elállhat. A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben nincs adat arra, hogy a peres felek a megváltott ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében külön megegyeztek volna. Az első fokú bíróság hivatalból erre irányuló kérelem nélkül kereste meg a 35 Módosította a PK 412. sz. állásfoglalás. 111