Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

bontotta. Egy 136 D-öles házasingatlan és egy 71 D-öles ingatlan a közös tulajdonuk. Mindkét ingatlant az alperes tartja birtokában. A felperes a perben a házastársi vagyonközösség megszüntetését és az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte úgy, hogy az alperes váltsa magához az ő illetőségét 100 000 Ft ellenében. Az alperes a perben úgy nyilatkozott, hogy 38 000 Ft ellenében hajlandó a felperes illetőségét magához váltani, a megváltási árat azonban csak havi részletekben tudja kifizetni. Az első fokú bíróság a felperes illetőségét 96 166 Ft megfizetése ellenében az alperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy a marasztalási összeget és annak kamatát a felperesnek 90 nap alatt fizesse meg. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében a marasztalási öszszeg leszállítását kérte. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelését legfeljebb havi 400 Ft-os részletekben tudja törleszteni. A felperes az alperes részletfizetés iránti kérelmének elbírálását a bíróságra bízta. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest feljogosította, hogy a marasztalási összegből 20 000 Ft-ot 1975. december 31-ig, a fennmaradó 76 166 Ft-ot pedig 1976. január 15-től kezdődően havi 600 Ft-os részletekben fizethesse. Egyben megkereste a járási földhivatalt, hogy 20 000 Ft kifizetésének igazolása mellett a felperes nevén álló ingatlan illetőségre az alperes tulajdonjogát jegyezze be. A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. Ha a bíróság a közös tulajdont oly módon szünteti meg, hogy valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs illetőségének a megváltására jogosítja fel [Ptk. 148. § (2) bek.], a feleket a megváltási ár fizetése és a megváltott ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba, illetőleg birtokba adása tekintetében kölcsönös és egyidejű teljesítésre kell köteleznie. Ennek elmulasztása ugyanis sértheti a felek érdekét és jogbizonytalanságot is teremthet. A jogerős ítélet ennek a követelménynek nem felel meg. A másodfokú bíróság az alperes részére részletfizetést engedélyezett és a vételár teljes kifizetése előtt elrendelte az alperes tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzését. Márpedig a megváltási árnak részletekben történő megfizetése esetén a tulajdonjog bejegyzése csak a megváltási összeg teljes kifizetése vagy legalábbis — ha ez nem jár a tulajdonjogát elvesztő fél sérelmével is — a vételárnak egyidejű jelzálogjogi biztosítása esetén engedélyezhető, mert másképp a tulajdonjogot az ítélet alapján nyomban elvesztő fél ki van téve annak, hogy a másik féltől a részletekben fizetendő megváltási összeget nem kapja meg. A bíróság a közös tulajdon megszüntetése estén a megváltási árnak részletekben történő megfizetését akkor engedélyezheti, ha az a jogosultra nem méltánytalan [Pp. 217. § (2) bek.]. A felperes ugyan hozzájárult a megváltási ár egy részének részletekben történő megfizetéséhez, a másodfokú bíróságnak azonban ilyen perbeli nyilatkozat mellett is vizsgálnia kellett volna az alperes teljesítő képességét és azt, hogy a jogvesztés kikötése nélkül, csekély összegben megállapított részletfizetési kedvezmény nem teremt-e méltánytalan helyzetet a felperesre. Amennyiben ugyanis az alperes valóban nem képes nagyobb összegű tel104