Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Az államigazgatási hatóság érdemi döntés nélkül tette át az ügyet a bírósághoz. A meghallgatott igazságügyi földmérési szakértő szakvéleményeben előadta és ahhoz csatolt vázrajzában kimutatta, hogy a felperesi ingatlanból 57 Ö-öl nagyságú területet az alperes elfoglalva tart. Az alperes a per során viszontkeresetet támasztott és annak megállapítását kérte, hogy a felperesi ingatlanból általa elfoglalva tartott 57 D-öl nagyságú területet — a jogelőd birtoklását is figyelembe véve — elbirtoklás útján tulajdonul megszerezte. Az első fokú bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy a szakértői véleményben és az ahhoz csatolt vázrajzban kimutatott 57 •-öl nagyságú területrészt 30 nap alatt bocsássa a felperesek birtokába. Az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, elutasította a felperesek birtokháborítási és ingatlanrész birtokbaadására irányuló keresetét, egyúttal helyt adott az alperes viszontkeresetének és megállapította, hogy a felperesek tulajdonában álló ingatlanból az igazságügyi földmérési szakértő véleményében és vázrajzában kimutatott 57 D-öl nagyságú területrész tulajdonjogát az alperes elbirtoklás útján megszerezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a tanúvallomások szerint a peres felek szomszédos ingatlanai között évtizedek óta mindig egyenes használati vonal alkotta a határvonalat, az alperes és jogelődei tehát évtizedek óta — több mint 32 év óta — az egyenes használati határ szerint birtokoltak, ilyen módon a szakértői véleményben kimutatott 57 n-öl nagyságú területrészt elbirtokolta az alperes. Az illetékes államigazgatási hatóság a telekalakításhoz szükséges hozzájárulást megadta. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ügyiratok között található — az 1971. június 14-én kiállított — hiteles telekkönyvi szemle szerint a felperesek az ingatlanukat 1962. évben adásvétel útján, tehát ellenérték fejében szerezték meg tulajdonul. A másodfokú bíróság ennek a felperesi ingatlannak a terhére állapította meg az elbirtoklást az alperes javára. A Ptk. 121. §-ának (4) bekezdése azonban olyan rendelkezést tartalmaz, hogy ha az elbirtokló tulajdonjogát a telekkönyvbe nem jegyezteti be, tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon a telekkönyvben bízva, ellenérték fejében jogot szerzett. A törvény miniszteri indokolása szerint ez a rendelkezés arra irányul, hogy rászorítsa az ingatlan elbirtoklóját tulajdonosi minősége mielőbbi feltüntetésének kérésére, és hogy ezáltal a telekkönyvi, valamint a tényleges állapot közötti eltérések lehetősége csökkenjen. Márpedig a felperesek 1962. évben ellenérték fejében szereztek tulajdonjogot. 1962. évig az elbirtokló alperesnek, illetve jogelődjének tulajdonjogát a telekkönyvbe nem jegyezték be. A PK 6. számú állásfoglalásában a Legfelsőbb Bíróság már rámutatott arra, hogy a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének elmulasztása esetén az elbirtokló nem hivatkozhat tulajdonszerzésre azzal szemben, aki az ingatlanon a telekkönyvben bízva ellenérték fejében jogot szerzett. A felperesek ellenérték fejében történt tulajdonszerzése óta — az időközben folyamatba tett peres eljárásokra tekintettel — az elbirtoklási idő nem telt el. [P. törv. I. 21 061/1974. sz., BH 1975/11. sz. 510.] 95