Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

birtokukban ugyancsak az alperesek ingatlanának további 293 D-öl nagyságú területét. Az I—II. r. felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó alperesek tulajdonában álló 1980. hrsz. ingatlan 152/445 részét elbirtoklással megszerezték. A III—IV. r. felperesek módosított keresetükben azonos kereseti kérelmet terjesztettek elő az alperesekkel szemben a kérdéses ingatlan 293/445 része tekintetében. Azi első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az s-i 1980. hrsz. ingatlan 152/445 részére az I—II. r. felperesek, ugyanezen ingatlan 293/445 részére a III—IV. r. felperesek elbirtoklás jogcímén tulajdonjogot szereztek. Megállapította azt is, hogy a felperesek tulajdonszerzése egyenlő arányú. Kötelezte a bíróság az alpereseket tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirat kiadására, illetőleg annak tűrésére, hogy a felperesek tulajdonjoguk telekkönyvi bejegyzését a jogerős ítélet alapján kérjék. Az ítélet indokolása szerint az I. és II. r. felperesek jogelődei az 1950/1. és 1951/1. hrsz. ingatlanokat akként vették birtokba, hogy az alperesek tulajdonában levő 1980. hrsz. ingatlanból is elfoglaltak 152 fj-öl nagyságú részt, s ennek birtoklása az I—II. r. felperesek, valamint jogelődeik részéről 1928-tól megszakítatlan. Megállapította továbbá az első fokú bíróság, hogy a III. r. felperes az 1980. hrsz. alatti ingatlanból további 293 D-ölet az 1930-as évek elején vásárolt meg, tulajdonjogának bejegyzése azonban elmaradt. Az ingatlanrészt a III. r. felperes a IV. r. felperessel együtt az említett időpont óta háborítatlanul birtokolja. Megállapította, hogy a tanács vb városrendezési és építészeti főosztályának átirata szerint az 1980. hrsz. ingatlan rendezésének és a felperesek ingatlanaihoz való csatolásának nincs akadálya. Erre is figyelemmel a kerületi bíróság a Ptk. 121—122. §-ában foglaltak értelmében a felperesek elbirtoklással történt tulajdonszerzését — amelyet az alpereseket képviselő ügygondnok nem ellenzett — megállapíthatónak találta. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per adatai szerint az alperesek testvérek voltak, akik közül a II. r. alperesnek vendéglője volt, az I. r. alperes pedig az F. utca 17. szám alatt lakott. Az alperesek a IV. r. felperes előadása szerint 1944-ben külföldre ismeretlen helyre távoztak. Az elhagyott javak kérdésének rendezéséről szóló, jelenleg is hatályos 1948. évi XXVIII. tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében azokat a javakat kell elhagyottnak tekinteni, amelyeknek tulajdonosa az 1939. szeptember 2. napja és az 1945. április 4. napja között az ország területéről Németországba vagy a németek által megszállott valamely más ország területére vagy fasisztabarát felfogásból eredően bármely külföldi állam területére távozott és az ország területére 1945. október 31-ig nem tért vissza. Az 1. § (1) bekezdésének a)—c) pontjában foglaltak határozták meg azokat a kivételezett személyeket, akiknek a javait nem lehet elhagyottnak tekinteni. A törvény értelmében elhagyottnak tekintendő javak a törvény hatálybalépésével minden kártalanítás nélkül az állam tulajdonába mennek át [4. § (1) bek.]. A törvény végrehajtásáról szóló 8920/1948. Korm. sz. rendelet 4. §-ának rendelkezése értelmében a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik, amit a 91