Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

let tulajdonjoga az építkező tulajdonostársat csak akkor illeti meg, ha a tulajdonostársak ebben az építkezés befejezése előtt írásban megállapodtak [Ptk. 97. § (2) bek. c) pont, Ptké. 78. §,PK1. sz.]. A p-i tkvi betétben felvett 900 D-öl térmértékű, beltelki házasingatlan 8/24 részben a felperes, 16/24 részben pedig az alperesek tulajdona. Az ingatlanra — az 1972. január 4-én a p-i járási földhivatal által kiállított telekkönyvi szemle szerint — özvegyi haszonélvezeti jog van bejegyezve özv. Sz. J-né javára. Az ingatlant a peres felek éveken át megosztva használták, éspedig úgy, hogy a felépítményt és 600 d-öl területet az alperesek, 300 D-öl kerü művelés alatt álló részt pedig a felperes használt. A közös tulajdonban álló ingatlan használatával kapcsolatban a tulajdonostársak között vita támadt, ezért előbb az I. r. alperes, majd a felperes a községi tanács vb szakigazgatási szervéhez fordult. Miután a felperes birtokvédelemre irányuló panaszát a szakigazgatási szerv elutasította, a járásbírósághoz fordult fellebbezésnek nevezett beadványával, amelyet a bíróság keresetnek tekintett. A felperes keresetét az alperesek elutasítani kérték és viszontkeresetet emeltek a közös tulajdon megszüntetése iránt. Viszontkereseti kérelmükben kérték, hogy a felperes XU tulajdoni illetőségét 2400 Ft ellenében a bíróság adja az alperesek tulajdonába. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította, az alperesek viszontkeresetének helyt adott és feljogosította az alpereseket, hogy 3600 Ft megfizetése ellenében tulajdonjogukat vétel jogcímén a telekkönyvbe bejegyeztethessék. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek birtokháborítást követtek el. Az alperesek viszontkeresete pedig azért alapos, mert a felülépítményekből semmi sem áll a felperes tulajdonában, a beltelek utcafrontja 16 m széles, természetbeni megosztásra tehát nincs lehetőség. Ezért a bíróság a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján a közös tulajdont a felperes illetőségének az alperesek tulajdonába adásával mint egyetlen lehetséges móddal szüntette meg. Minthogy a felperes tulajdona csak a telek 8/a4 része, ezért — a telket •-ölenként 12 Ft-ra értékelve — a felperesnek járó ellenértéket 3600 Ftban állapította meg. A másodfokú bíróság ítéletével annyiban változtatta meg az első fokú bíróság döntését, hogy az alpereseket terhelő megváltási összeget 6227 Ft-ra felemelte. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság helyesen döntött a Ptk. 147—148. §-aiban foglalt rendelkezésekre tekintettel a közös tulajdon megszüntetése mellett. A megváltási ár kiszámításánál azonban a telek forgalmi értékét D-ölenként 9 Ft-ban, a rajta levő zöldnövényzet értékét — szakértő meghallgatása után — 3527 Ft-ban állapította meg, így a marasztalási összeg: a telek és rajta levő zöldnövényzet együttes értéke, vagyis 6227 Ft. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság PK 10. sz. — a Ptk. 147. és 148. §-ait értelmező — állásfoglalásának VII/c. pontja szerint ingatlan közös tulajdonának megszüntetését tárgyaló per esetén perbe kell vonni az özvegyi jogra jogosultat is. A per eldöntésénél az ingatlan tulajdoni viszonyait illetően irányadónak tekinthető telekkönyvi szemle szerint C. 1. sorsz. alatt özv. Sz. Jné javára özvegyi haszonélvezeti jog van bejegyezve. A nevezett perben 70