Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentőt — szabadalmi ügyvivője útján — hiánypótlásra hívta fel, a hiánypótlásra határidőt adott, egyben a leírásokat a bejelentőnek visszaadta. A hiánypótlásra engedett határidőt a bejelentő kérelmére az Országos Találmányi Hivatal meghosszabbította. A bejelentő a hiánypótlás teljesítéseként a kiegészített leírásokat újból beadta, egyúttal részletesen nyilatkozott a hiányok pótlására, kérte a bejelentés közzétételét. Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentőt újból hiánypótlásra hívta fel és a felhívás teljesítésére most az előzőnél rövidebb határidőt adott. A felhívás utalt arra, hogy a bejelentő a már korábban is megállapított hiányokat csak részben pótolta. A felhívás teljesítése érdekében a bejelentő a bejelentési iratok visszaadását kérte. Az Országos Találmányi Hivatal az 1971. június 4-én kelt iratával a leírás példányait a bejelentőnek visszaadta, egyben felhívta a bejelentőt a korábban és ebben adott határidők megtartására. A bejelentő e határidőn belül a hiányokat nem pótolta, ezért az Országos Találmányi Hivatal a bejelentést ebből az okból elutasította. A bejelentő a Fővárosi Bíróságtól a határozat megváltoztatását kérte. Utalt arra, hogy az Országos Találmányi Hivatal korábban a hiányok pótlására 1971. július 23-ig adott határidőt, e határidő helyett utóbb törvénysértéssel jelölt meg rövidebb határidőt. Ezért 1971. július 23-át megelőzően az Országos Találmányi Hivatal a bejelentési kérelmet a hiánypótlás nemteljesítése miatt nem utasíthatta volna el, figyelemmel arra is, hogy 1971. július 22-én a hiánypótlás teljesítésére újabb halasztást kért. A Fővárosi Bíróság a bejelentő megváltoztatási kérelmét igazolási kérelemnek tekintette, s ezt érdemi elbírálás céljából az Országos Találmányi Hivatalnak visszaküldte. A Fővárosi Bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor a bejelentőnek az Országos Találmányi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló kérelmét igazolási kérelemnek tekintette. Az 1969. évi II. tv. (Szt.) 38. §-a alapján a bejelentő a hiánypótlásra megállapított határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élhetett volna, ezt az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 napon belül kellett volna beadnia. A bejelentő azonban a megszabott határidőn belül igazolási kérelemmel nem élt. Az Szt. 57. §-a alapján beadott megváltoztatási kérelmében azért kérte az Országos Találmányi Hivatal elutasító határozatának megváltoztatását, mert álláspontja szerint a határidőt nem mulasztotta el. Erre tekintettel a megváltoztatási kérelmet tartalma szerint igazolási kérelemnek nem lehet tekinteni. A Fővárosi Bíróság végzése — hatályban maradása esetén — azt eredményezné, hogy a bejelentő a rendelkezésére álló jogorvoslati eljárást nem vehetné igénybe. Egyébként is a megváltoztatási kérelem beadására nyitvaálló határidő alatt, a kérelem előterjesztésekor a tizenöt napos igazolási határidő már eltelt, s így a sérelmet igazolás útján nem lehet orvosolni. Mivel — a kifejtettek szerint — a bejelentő megváltoztatási kérelmét nem lehet igazolási kérelemnek tekinteni, a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság téves határozatát hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 425/1972. sz., BH 1973/6. sz. 240.) 59