Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

fokú bíróság eljárásában a szabadalmazhatóság feltételeinek a vizsgálata nem terjedt ki minden szükséges körülményre. A bírósági eljárás az OTH határozatának a megváltoztatására irányult. Az első fokú bíróság végzése mégsem foglalkozik azokkal az OTH által újdonságrontóként értékelt adatokkal, amelyek alapján a megtámadott határozat a szabadalmi bejelentést elutasította. A bejelentő az anyák elfordításával kívánja a szerkezet élettartamát meghosszabbítani. Ennek a módszerére a szabadalmi leírásban pontosan körülírt — főigénypontba foglalt — szerkezeti megoldást dolgozott ki. Az első fokú bíróság a szabadalmazhatóság elbírálásánál egyáltalán nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ez a szerkezeti megoldás mennyiben tekinthető újnak és haladó jellegűnek. A szabadalmazható találmány tárgya a műszaki megoldás, ezért önmagában a célkitűzés, a felismerés, a hatás nem szabadalmaztatható. Annak a kérdésnek az elbírálásánál azonban, hogy a műszaki megoldás létrehozása kívánt-e feltalálói tevékenységet, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a felismerést sem, amely a megoldás kidolgozásához vezetett. Ezért annak a vizsgálatára is szükség van, hogy új, eredeti és a valóságnak megfelelő felismerés-e a bejelentőnek az a megállapítása, amely szerint a gördülő csavar szerkezetek meghibásodásának elsődleges oka a gördülő anyák kopása. A bejelentés szerinti megoldás újdonságát nem zárhatja ki önmagában az a körülmény, hogy vannak ismert esetek, amikor valamely szimmetrikus gépalkatrész egyik felének az elkopása esetében ennek a megfordításával biztosítják a további használatot. Részleteiben kellett volna vizsgálni, hogy az első fokú bíróság által újdonságrontóként felhozott példák (fűrészlap, gépkocsi kerék köpeny) konkrétan mennyiben tették lehetővé a bejelentő számára — feltalálói tevékenység nélkül — a bejelentés szerinti megoldás kidolgozását; gyakorlatilag milyen útmutatást adtak a bejelentőnek. A végzésben foglalt általános utalás konkrétumok nélkül nem elegendő a megoldás újdonságának a megdöntésére. Mindezek miatt az ügy eldöntéséhez elegendő adat nem áll rendelkezésre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1969. évi II. tv. 60. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján a végzést hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során pótolni kell a fent ismertetett hiányosságokat, és a fent vázolt körülményekre is kiterjedő vizsgálat alapján kell megállapítani, hogy a bejelentés szerinti megoldás megfelel-e a szabadalmazhatóság feltételeinek. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 526/1975. sz., BH 1975/12. sz. 557.) 38. Szakembertől elvárható tevékenység feltalálói tevékenységként nem értékelhető. Szabadalmi oltalom tehát nem adható — újdonság hiányában — annak a műszaki jellegű megoldásnak, amelyet szakértőtől elvárható célszerű intézkedés megtételével valósítottak meg (1969. évi II. tv. 1—2. §). A bejelentő a találmányi bejelentésére szabadalmi oltalom megadását kérte. Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentést újdonság és haladás hiányában — az 1969. évi II. tv. 1—3. §-aira utalással — elutasította. A határozat ellen a bejelentő megváltoztatási kérelmet nyújtott be az első fokú bírósághoz. 57