Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Téves tehát az az álláspont, amely az újabb vizsgálat lehetőségét a felszólalástól teszi függővé. Az ügy eldöntésénél irányadó jogszabályok ilyen értelmezésre nem nyújtanak lehetőséget. Tévedett — és ezáltal jogszabályt sértett — tehát az első fokú bíróság akkor, amikor az Országos Találmányi Hivatal határozatát annak érdemi vizsgálata nélkül megváltoztatta. (M. törv. I. 10 202/1974. sz., BH 1975/4. sz. 172.) 35. Ha a szabadalmas a találmány hasznosítását másnak engedélyezi, olyan önálló értékesítésről van szó, amellyel kapcsolatban keletkezett jogvitát az értékesítés, illetőleg az erre vonatkozó szerződéskötés időpontjában érvényes rendelkezések alapján kell elbírálni. Ilyen esetben a feltalálói díj fizetési kötelezettség továbbra is a szabadalmast terheli [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1—3. §, 10. § (l)bek.]. Az „Eljárás elektromos szigetelési célokat szolgáló gyorsan keményedő műgyanta rendszerek előállítására" című szolgálati találmány szabadalmasa — jogutódlás folytán — az I. r. alperes, annak feltalálói pedig a felperesek. A feltalálók és az I. r. alperes között még 1964. augusztus 31-én szerződés jött létre a találmány értékesítésére. Ebben a felpereseknek járó feltalálói díj összegét — az akkor hatályos 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet alapján — a találmány megvalósításával gyártott termék önköltségének I, 5%-ától 0,3%-áig csökkenő mértékben határozták meg. A szerződés azt is tartalmazza, hogy az abban foglaltak nem érintik „a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a feltalálók részére biztosított azt a jogot, hogy a szabadalmi oltalom fennállásának ideje alatt más vállalat által történő megvalósítás esetén vállalatonként (állami szervenként) további öt évi díjazás illeti meg". Az I. r. alperes 1972. január 11-én a szolgálati találmány értékesítésére szerződést kötött a II. r. alperessel. Ebben engedélyt adott arra, hogy a II. r. alperes a perbeli szabadalom felhasználásával 1972. január 1. napjától műgyanta oldatot, illetve egyéb terméket gyártson és forgalomba hozzon. A díjazás tekintetében abban állapodtak meg, hogy évi 100 tonna termelésig 3%, évi 100—300 tonna termelésig 2%, míg évi 300 tonna feletti termelés után 1% hasznosítási díjat térít a II. r. alperes az eladási ár alapján a szabadalmas részére. Az I. r. alperes kötelezte magát, hogy gondoskodik a feltalálók díjazásáról. A II. r. alperes a szabadalom hasznosításával 1972. évben 246 877 kg terméket állított elő, összesen 7 612 698 Ft önköltséggel. A szerződés alapján 1972. évre összesen 201 494 Ft licencdíjat fizetett az I. r. alperesnek. A felperesek az őket illető feltalálói díj fejében a II. r. alperes által fizetett licencdíj 60%-ának megfizetését kérték az I. r. alperestől. Mivel az I. r. alperes csak a hozzá befolyó licencdíj 10%-át ajánlotta fel, a felperesek keresetet nyújtottak be az első fokú bírósághoz. A felperesek a per során előadták, hogy a keresetüket a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 10. §-a értelmében, e jogszabály 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra alapítják, ezért elsődlegesen az I. r. alperes marasztalását kérik. Ha azonban a bíróság úgy látná, hogy nem a most említett jogszabályt, hanem a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, s ehhez képest esetleg nem az I. r. alperest, hanem szabadalmat 53