Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Bár a telek egy részének kisajátítása folytán történt elvesztése az épületnek az újraelőállítási költség alapján és az avulási tényezők figyelembevételével megállapított értékét nem befolyásolja, az épület használhatósága és az ezzel kapcsolatos forgalmi érték lényegesen csökkenhet. Ilyen esetben a tulajdonosnak nemcsak a visszamaradt telek értékcsökkenése, hanem a visszamaradt egész ingatlanrész (telek és épület) értékében bekövetkezett csökkenés fejében jár kártalanítás. Az eljárt bíróságok az állásfoglalásban foglaltaknak nem tettek eleget. Bár beépített ingatlan értékveszteségének vizsgálatáról van szó, az épületekért járó kártalanítási összeg kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket nem alkalmazták. Műszaki szakértőt nem hallgattak meg, de az ingatlanforgalmi szakértő sem nyilatkozott abban a kérdésben, hogy a telken kívül az épületek, tehát az egész visszamaradt ingatlan forgalmi értékében a kisajátítás következtében keletkezett-e, és ha igen, milyen összegű értékveszteség. Nem tisztázták a tényállást abban a vonatkozásban sem, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak és beépítettségének aránya a megengedett mértéken belül van-e vagy sem. Mindezek vizsgálata és megállapítása hiányában pedig megalapozatlan a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesek a kisajátítás során az őket megillető kártalanításban részesültek. A felperesek által vitatott értékveszteség összegét csak az említett állásfoglalásban kifejtettek alkalmazásával lehet a jogszabálynak megfelelően megállapítani. (P. törv. II. 20 222/1974. sz. BH 1975/4. sz. 175.) 110. Közút céljára történő igénybevétel esetében az a korlátozás, hogy a telek igénybe vett részéért nem jár kártalanítás, ha az a telek egyötödét nem haladja meg, az épület, a tartozékok, a növényzet és az értékveszteség vonatkozásában nem érvényesül [1964. évi III. tv., — Ét. 17. § (4) bek., 18. §(1) bek., 13/1965. (VII. 24) Korm. sz. r. 40. §]. A városi tanács műszaki osztálya az alperes kérelmére útkorszerűsítés céljára az 1964. évi III. tv. (Ét.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján igénybe vett a felperes tulajdonában álló 206 D-öl területű házasingatlan telkéből 39 D-öl nagyságú részt. Az ingatlan D-ben a B. és H. utca sarkán fekszik. A lakóépület a teleknek a B. utcai homlokvonalára épült, az ingatlan bejárata pedig a H. utcai oldalon van. Itt egy kb. 5—6 méter mélységű előkert volt. A kisajátítás ennek az előkertnek kb. felét vágta le átlós irányban úgy, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, a közút pedig 1,5 méter közelségbe került a lakóépület B. utcai sarkához. Az ingatlan beépítettsége már a telekrész igénybevétele előtt is meghaladta a megengedett 35%-os mértéket, 65%-os volt. Ez az igénybevétel következtében kb. 80%-ra emelkedett. Minthogy az igénybe vett telekrész nem haladta meg a telek területének Vs-ét, az alperes a telekért az Ét. 18. §-ának (1) bekezdése alapján nem fizetett kártalanítást. A növényzetért és függőtermésért felajánlott kártalanítást a felperes elfogadta, keresetet indított azonban az ingatlanban bekövetkezett értékveszteség megtérítése iránt. A járásbíróság az alperest a felperes részére 18 337 Ft megfizetésére kötelezte. A visszamaradt telekben D-ölenként 50 Ft értékveszteséget állapított meg azon az alapon, hogy a telek a H. utcai frontján, ahol a bejárat volt, tehát a legértékesebb részen alaktalan lett; a lakóépületben bekövet161