Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A megyei bíróság a járásbíróság ítéletének a IV. r. alperesre vonatkozó részét helyben hagyta. Döntését a Kr. 17. és 20. §-ára alapította. A megyei bíróság ítélete és a járásbíróság ítéletének első fokon jogerőre emelkedett része ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság a felperes által megtámadott egyezséget azon az alapon nyilvánította érvénytelennek, hogy a jogszabályba ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.]. A megyei bíróság ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Ez az álláspont azonban csak akkor helytálló, ha a perbeli ingatlanok a Kr. 16. §-a szerint valóban teleknek minősülnek és az értük járó kártalanítást a Kr. 17. §-a alapján kell megállapítani. Ebben az esetben az egyezség valóban a Kr. 20. §-ába ütközik. Ilyen megállapításra azonban a per eddigi adatai nem nyújtanak kellő alapot. A kisajátítási határozat indokolása, de a per egyéb adatai szerint is a kisajátított ingatlanok a város ipari övezetében fekszenek, és tulajdonosaik részben szántóként, részben kertként hasznosították. Épület nem volt rajtuk. Az ipari övezetben fekvő beépítetlen telket csak a Kr. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben, vagyis akkor lehet, illetve kell a Kr. 17. §-a szerint értékelni, ha korábban a város (község) magánerőből történő beépítésre is kijelölt részén volt, és ezt a részt a telek tulajdonjogának megszerzését követően elkészített rendezési terv, illetőleg kiadott államigazgatási határozat jelölte ki más célra. Egyébként az értékelésére a Kr. 18. §-ának (1) bekezdése irányadó, amely úgy rendelkezik, hogy a város (község) belterületének a 17. §-ban meghatározott rendeltetéstől eltérő rendeltetésű részén (ipari terület, zöldterület stb.) fekvő beépítetlen telek értékét — nagyságától függetlenül — a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kell megállapítani. Ha a telek nem áll mezőgazdasági művelés alatt, járási jogú városban D-ölenként 10 Ft kártalanítás jár, és az így megállapított összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. A jogszabálynak megfelelő döntés érdekében tisztázni kellett volna tehát, hogy a perbeli ingatlanok az alperesek tulajdonszerzésekor a város magánerőből történő beépítésre is kijelölt részén voltak-e és e részt azt követően jelölték-e ki ipari területté. Ha nem ez volt a helyzet, hanem az ingatlanok már az alperesek tulajdonszerzésének időpontjában is ipari területen, zöldterületen stb. vagy a város külterületén voltak, telekként történő értékelésről és így a Kr. 20. §-ának alkalmazásáról nem lehet szó. Ebben az esetben azokat az ingatlanokat, amelyeken mezőgazdasági művelést folytattak, a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kellett volna értékelni, a mezőgazdaságilag nem hasznosított területek kártalanítását pedig D-ölenként 10 Ft-ban lehetett volna megállapítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéleteket a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra utasította. (P. törv. II. 20 372/1975. sz., BH 1975/12. sz. 559.) 150