Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

süket. Eszerint ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon. Az I. r. felperes tulajdonában álló ingatlan közvetlen utcafronttal rendelkezik. Egymagában az az adat, hogy az utcafront végig be van építve, nem elegendő annak megállapítására, hogy a közútról közvetlenül nem közelíthető meg. Tisztázni kell ugyanis azt, hogy milyen helyiségek fekszenek az utcafronton, és a műszaki adottságoknak megfelelően nem biztosítható-e bejárás közvetlenül az utcáról. Az első fokú bíróság ítéletének indokolása szerint azért nem volt elfogadható az alperesek javaslata a 180 cm szélességű bejáratra nézve, mert ezáltal a felperesek csak gyalogos bejárathoz jutnának, a bíróság azonban elmulasztotta a tényállást felderíteni arra nézve, hogy a felpereseknek — ingatlanuk beépítettségére és elhelyezkedésére tekintettel — egyáltalában szükségük van-e kocsival való bejárásra, illetőleg az ezt biztosító szolgalmi jogra. Márpedig a szolgalmi jog létesítésére is irányadó a Ptk. 166. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni. Ha tehát a felpereseknek ingatlanuk rendeltetésszerű használata céljára kocsibejárásra nincs elkerülhetetlenül szükségük, vagy bár van ilyen szükségletük, de az szolgalmi jog alakítása nélkül is megoldható, akkor csak a gyalogos átjárási szolgalmi jog létesítésére kerülhet sor. Ilyen gyalogos bejáró pedig esetleg az I. r. felperes tulajdonában levő épületen keresztül is kialakítható. Kisvárosban számos példa van arra, hogy a házasingatlannak az utca felé csak gyalogos bejárója van, sőt gyakran ez a gyalogos bejáró zárt kapualjat alkot. Amennyiben pedig szolgalmi jog alapítására kerül sor — akár gyalogos, akár kocsibejárat céljára — az ítéletben meg kell jelölni, hogy az átjárási szolgalmat a teleknek melyik részén, milyen szélességű úton jogosultak a felperesek gyakorolni. (P. törv. V. 20 171/1973. sz., BH 1974/2. sz. 65.) 92. Átjárási szolgalmi jog alapításának lehet helye, ha a rendelkezésre álló úton való közlekedés az év egy részében lehetetlenné válik vagy úgy megnehezül, hogy használata a közfelfogás szerint senkitől sem várható el: az ilyen utat nem lehet megfelelőnek tekinteni (Ptk. 164. §). A perbeli házasingatlan a felperes tulajdona volt. Az ingatlan északi vége a kiépített útra, déli vége pedig a földes dűlőútra nézett. A házasingatlannak mindkét végén volt bejárata. A felperes — akinek lakóháza a déli oldal felé esett — gyalogos közlekedésre az északi, kocsival történő bejárásra pedig a déli oldalon levő kaput használta. A felperes az 1964. május 21-én kelt adásvételi szerződéssel e házasingatlan vázrajzi megosztás útján kialakított 111 d-öl területű részét rokonának, az alperesnek adta el. Ez a rész a megosztás előtti ingatlan északi végét teljes szélességében magában foglalja, s így a felperes visszamaradt telke már csak egy oldalon, a déli végén érintkezik közterülettel, az ott húzódó dűlőúttal. A felperes részére az adásvételi szerződésben sem szolgalmi jog létesítésével, sem más módon nincs biztosítva az alperes ingatlanán keresztül a kiépített útra történő átjárása. Az adásvételi szerződés azt tartalmazza, hogy ha az alperes a telkek elkerítését kívánja, ezt saját költségén végre128