Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

90. A tulajdonos akkor követelhet a haszonélvezőtől biztosítékot, ha a dolgot szándékosan rongálja, a rendeltetésszerű használatra vonatkozó kötelezettséget súlyosan sérti s ezzel a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását kimutathatóan veszélyezteti (Ptk. 159. §). A perbeli házasingatlant az alperes haszonélvezeti jogával terhelten az első házasságból származott gyermekek örökölték, akik azt a felperesnek eladták. A felperes 40 000 Ft biztosíték letétbe helyezéséig az alperes haszonélvezeti joga gyakorlásának felfüggesztését kérte. Az első fokú bíróság az alpérest 3000 Ft biztosíték adására kötelezte, ennek megtörténtéig a házasingatlanra az alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog gyakorlását felfüggesztette. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a biztosíték összegét 1500 Ft-ra mérsékelte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 159. §-ának (2) bekezdése szerint; ha a haszonélvező a dolgot rendeltetésének meg nem felelő módon használja, rongálja, vagy a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, és a tulajdonos tiltakozása nem vezet eredményre, a tulajdonos biztosítékot követelhet, ha pedig a haszonélvező nem ad biztosítékot, a bíróság a haszonélvezeti jog gyakorlását a biztosíték adásáig felfüggesztheti. Helytálló az óvásban kifejtett az a jogi álláspont, amely szerint a jogszabály csak súlyos, a tulajdonos érdekeit alapvetően veszélyeztető olyan esetekre korlátozza a biztosíték követelésének és a haszonélvezeti jog gyakorlása felfüggesztésének a jogát, amikor a haszonélvező a dolgot szándékosan rongálja, a rendeltetésszerű használatra vonatkozó kötelezettségeit súlyosan sérti és a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását kimutathatóan veszélyezteti. A tulajdonos ezeket a jogait az említett esetekben is csak akkor gyakorolhatja, ha a tiltakozása és előzetes felhívása nem vezetett eredményre. A per során a felperes csak általánosságban utalt arra, hogy az alperes a perbeli házingatlant rendeltetésellenesen használja, de közelebbről nem jelölte meg, hogy ez miben áll. Az eljárt bíróságoknak tehát a felperest közelebbi tényállításainak megjelölésére fel kellett volna hívniuk. Az óvás helyesen mutat rá arra is, hogy a perben adott szakértői vélemény alapján a kereseti kérelem alaposságát nem lehet megállapítani. A szakértő ugyanis csak annak megállapítására szorítkozhatott, hogy a perbeli házingatlan a szakértői szemle idejében milyen állapotban volt. Arra azonban nem tudott nyilatkozni és azt nem is tudta megállapítani, hogy az épület hiányosságai mikor és mi módon keletkeztek. Ennek a körülménynek a felderítése pedig szükséges lett volna, mert az alperes 1951 óta lakik a perbeli házasingatlanban, a haszonélvezeti joga viszont csak 1966-ban keletkezett. Az ezt megelőző időben keletkezett állagromlásért tehát felelősséggel nem tartozik. A szakértő egyébként csak a két ház állapotát hasonlította össze, ez az összehasonlítás azonban önmagában a rendeltetésellenes használattal kapcsolatos ténymegállapításra nem alkalmas. A felperes lakásának egy részét ugyanis csak 1962-ben építették, ekkor újították fel annak másik részét, az alperes által használt ház pedig 55 éves vályogépület. A szakértői vélemény szerint egyébként az alperes lakása olyan hiányosságokban szenved, amelyeknek kijavítása — ha nem kifejezetten 125