Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

igényt. A felek a szőlő használatát korábban egymás között rendezték, e tárgyban bírói döntést nem kértek. Az I. r. alperes a tárgyaláson előadta, hogy az utcai szobához és konyhához ragaszkodik, a többi helyiséget a felnőtt korát már elért és önálló keresettel rendelkező gyermekük használja. A bíróság igazságügyi építészszakértőt rendelt ki az ingatlan használatának megosztási módjára vonatkozó vélemény adása végett. A peres felek a szakértő véleményét elfogadták, majd miután az ügyvéd által képviselt felperes kérte, hogy a bíróság II. r. alperesként idézze meg a peres felek gyermekét, a bíróság ezt végzéssel elrendelte és keresetlevél kézbesítése nélkül a következő tárgyalásokra megidézte. A nevezett azonban a két tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg és írásban sem nyilatkozott. Az I. r. alperes előadta, hogy neki is van követelése a felperessel szemben egy közösen szerzett másik házzal kapcsolatosan, de nem adta elő, hogy miből áll ez a követelése. A felperes szerint az apja építette részükre ezt a házat, de ide vonatkozóan ő sem adott elő részleteket. A tanács elnöke, miután a felperes nem ismerte el, hogy ez a ház a házastársi vagyonközösségbe tartozik, arra oktatta ki az I. r. alperest, hogy ezzel a másik házingatlannal kapcsolatos igényét külön perben érvényesítse. A járásbíróság a perbeli házingatlan használatát a következőképpen osztotta meg; a felperes kizárólagos használatába adta a belső udvari szobát, éléskamrát, előszobát, vermet és górét, az alatta levő ólakkal, míg az I. r. alperes kizárólagos használatába adta az utcai szobát, a mellette levő konyhát, a 8 méter hosszú melléképületet és a nyitott színt. A kert utca felőli része a felperes, belső része az I. r. alperes használatába került. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság az ítéletében helyesen hivatkozott a Ptk-nak a közös tulajdon használatát szabályozó rendelkezéseire, és bár utalt a Legfelsőbb Bíróság 8. számú polgári kollégiumi állásfoglalására is, nem járt el az ebben foglalt iránymutatásnak megfelelően. Nem helyezett ugyanis megfelelő súlyt annak vizsgálatára, hogy a tulajdonostársak jogai, az ingatlanhoz fűződő törvényes érdekei, valamint az okszerű gazdálkodás követelményei egyáltalában indokolják-e az ingatlan használatának megosztását (a szőlőt nem tekintve, amelynek használatában a felperes és az I. r. alperes peren kívül megegyezett). A felperes és az I. r. alperes egybehangzó előadásából megállapítható, hogy az életközösségük fennállása alatt egy másik házingatlant is építettek, legalábbis abban közreműködtek, és hogy a felperes második feleségével ebben a házingatlanban lakik. Erre a körülményre tekintettel nem lett volna mellőzhető annak felderítése, hogy a felperest és az I. r. alperest ezzel az ingatlannal kapcsolatosan milyen jogok illetik, milyen az abban levő lakás, milyenek a peres felek körülményei, milyen érdeke fűződik a felperesnek ahhoz, hogy jelenlegi lakását elhagyja és a perbeli házingatlan használatából kérjen részt. A járásbíróság nem indokolta meg, hogy miért tartotta a felperesi igényt alaposnak és miért tartotta helyénvalónak az I. r. alperesnek a 19 éves II. r. alperessel és az 1971. április 10-én született gyermekével egyszobás, konyhás lakrészben való elhelyezését. 99