Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

azon volt szőlőültetvény és támberendezés után is kártalanítás fizetésére kérték kötelezni. Az első fokú bíróság a pert érdemben tárgyalta és a keresetnek helyt adott. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság tévesen bocsátkozott a kereset érdemi tárgyalásába, mert azt elkésettség miatt el kellett volna utasítania. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R) 96. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kártalanításra vonatkozóan a rendelet hatálybalépéséig egyezség nem jött létre, vagy a bíróság jogerős határozatot nem hozott, a kártalanításra az 1965. évi 15. sz. tvr. és a rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A másodfokú bíróság tehát helyesen indult ki az R. 62. §-ából, e jogszabályt azonban tévesen értelmezte, amidőn a perbeli kisajátítási határozatot jogerősnek, ennek folytán a harminc napos perindítási határidőt a felperesek vonatkozásában megnyíltnak tekintette és így azt vizsgálta, hogy e határidőt önhibájukon kívül mulasztották-e el. Az R. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a harminc napos perindítási határidőt a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. Ez a határidő a fellebbező ügyfélre vonatkozóan a másodfokú határozat kézbesítését követő nappal, a fellebbezési jogával nem élő ügyfélre vonatkozóan az első fokú határozat kézbesítését követő 16. nappal, a fellebbezési jogáról lemondó ügyfélire vonatkozóan pedig az első fokú határozat kézbesítését követő nappal kezdődik. E rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a perindítási határidő megnyíltának minden esetben feltétele, hogy az ügyfél részére a kisajátítási határozatot kézbesítsék. Minthogy pedig a felperesek részére a kisajátítási határozatot nem kézbesítették, a részükre nyitvaálló perindítási határidő folyása a keresetlevelük beadásáig nem kezdődött meg, következésképpen keresetüket nem lehet elkésettnek tekinteni. Erre figyelemmel viszont jelentőség nélküli mindaz, amit a megyei bíróság a felperesek önhibájával kapcsolatban az ítéletének indokolásában kifejtett. Arról sem lehet szó, hogy a felperesekre nézve a perindítási határidő már az 1965. évi 15. sz. tvr. és az R. hatálybalépése előtt lejárt volna és így keresettel ez okból nem léphetnek fel. A korábban hatályban volt 1955. évi 23. sz. tvr. 12. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a kártalanítási keresetet az egyezségi tárgyalás meghiúsulásától számított 30 napon belül lehetett megindítani. A 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 12. §-ának (4) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy az egyezségi tárgyalás meghiúsulása időpontjának a kisajátítást megállapító határozat jogerőre emelkedésének napját kell tekinteni. Az 56/1955. (VIII. 31.) MT sz. rendelet 16. §-ának (5) bekezdése értelmében a kisajátítást megállapító határozatot az érdekelteknek kézbesíteni kellett. Kézbesítés hiányában tehát a kisajátítási határozat a korábbi jogszabályok hatályban léte idején sem emelkedett jogerőre, és így a per96