Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

dokolása szerint „a kártalanítás megállapításánál nem a kisajátított ingatlan •-ölét kell a tulajdonosok számával elosztani, hanem a kisajátított ingatlan kártalanítási értéke jár a tulajdonostársaknak a tulajdonosi arány szerint". Ennek megfelelően a másodfokú bíróság 1034 •-ölet kártalanított •-ölenként 120 Ft-tal és az így kiszámított, valamint az alperes által felajánlott összeg különbözetét ítélte meg a felpereseknek a tulajdoni arányuk szerint. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú és a másodfokú bíróság a perbeli ingatlant az 1/1965. (VII. 24.) PM— IM sz. rendelet (Kr.) 21. §-ának (4) bekezdése alapján minősítette közmű nélkülinek, azzal az indokolással, hogy a III. r. felperes a közművek létesítési költségeihez nem járult hozzá és tulajdonjogát még a közművesítés előtt szerezte. Az I—II. r. felperes a tulajdonjogát öröklés címén már a közművesítés után szerezte ugyan, „de a jogelődjük sem fizetett a közművesítésért semmit". Ez az álláspont téves. A Kr. 21. §-ának (4) bekezdése szerint a közművesítés fokát értéknövelő tényezőként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, vagy a létesítés költségeihez hozzájárult, illetőleg ha a közmű a tulajdonos tulajdonjogának megszerzésekor már megvolt. A jogszabály tehát csak a tulajdonossal szemben írta elő annak vizsgálatát, hogy a közművek létesítési költségeihez hozzájárult-e, a jogelődjével szemben azonban nem. Ha a közmű a tulajdonos tulajdonjogának megszerzésekor már megvolt, a korlátozás vele szemben arra tekintet nélkül nem érvényesült, hogy jogelődje a közművesítés költségeihez hozzájárult-e, vagy sem. Ugyanilyen értelemben rendelkezik a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelet 6. §-a is, amely a Kr. 21. §-ának (4) bekezdése helyébe lépett. Minthogy pedig az I—II. r. felperes a tulajdonjogát azt követően szerezte, hogy a perbeli ingatlan előtt a villany- és vízvezeték kiépítése megtörtént, az ő kártalanításuk szempontjából az ingatlant nem lehetett volna közmű nélkülinek tekinteni. Téves és történysértő továbbá a másodfokú bíróságnak az a jogi okfejtése is, hogy a kártalanítás megállapításánál nem a kisajátított ingatlan •-ölét kell a tulajdonosok számával osztani, hanem a kisajátított ingatlan kártalanítási értéke jár a tulajdonostársaknak a tulajdoni arány szerint. A Legfelsőbb Bíróság PK 14. sz. állásfoglalásának e) pontja szerint ugyanis közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítása esetében a tulajdonostársakat megillető kártalanítási összeg megállapításánál a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányadainak megfelelő térmérték külön-külön mennyiben haladja meg a 400 •-ölet. Ez azt jelenti, hogy a magasabb kártalanítás alá eső 400 •-ölet nem a tulajdonostársak száma, hanem a szerint kell figyelembe venni, hogy az egyes tulajdonostársakat a tulajdoni arányuk szerint külön-külön milyen térmértékű rész illeti meg a közös ingatlanból. Amelyik tulajdonostársnak tulajdoni arányához igazodó részesedése 400 •-ölet nem 87