Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

a tulajdoni hányadnak az értéke, amelynek tulajdonába adását a felperes kéri. A perbeli esetben a felperesek kereseti kérelmükben a közös tulajdonnak oly módon történő megszüntetését kérték, hogy a bíróság az alperesek tulajdoni illetőségét adja az ő tulajdonukba. így ebben a perben a per tárgyának értéke az alperesek tulajdoni illetőségének együttes értéke, vagyis 2000 Ft. A járásbíróság tehát jogszabálysértéssel állapította meg a pertárgy értékét 18 000 Ft-ban. A 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 111. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a bírósági peres eljárás illetékének alapja a per tárgyának a keresetlevél benyújtásának napján fennállott értéke. A járásbíróság előtti eljárásban az illeték összege pedig — ide nem tartozó kivételektől eltekintve — a pertárgy értékének 6%-a. Az adott esetben tehát a felperesek helyesen rótták le a kereseti kérelmükre 120 Ft illetéket, a további kötelezésük törvénysértő volt. A perköltség összegszerűségének megállapításánál — egyebek mellett — figyelembe kell venni az eljárási illetéket és mindazokat a költségeket, amelyek a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerülnek. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is [Pp. 75. § (1)—(2) bek.]. A felpereseket a per során ügyvédi munkaközösség képviselte. Az 5/1962. (VI. 19.) IM sz. rendelet 6. §-ában foglalt rendelkezés szerint az ügyvédi munkadíj címén megítélhető összeg jelentős mértékben függ a pertárgy értékétől is. Ezenkívül az eljárási illeték összege is a pertárgy értékéhez igazodik. A pertárgy értékének helytelen megállapítása folytán a járásbíróság jogerős ítéletével a perköltség összegét is törvénysértéssel állapította meg. A perköltség helyes összege a lerótt 120 Ft kereseti illetékre, a 20 Ft ügyvédi meghatalmazás illetékére és a 2000 Ft pertárgy érték utáni munkadíjra figyelemmel — összesen 340 Ft. Ezt meghaladóan tehát a perköltség összegére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül kellett helyezni. (P. törv. II. 20 616/1970. sz., BH 1971/5. sz. 6771.) 56. Ha a bíróság a közös tulajdont oly módon szünteti meg, hogy valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs illetőségének a megváltására feljogosítja, a felek érdeke és a jogbiztonság azt követeli, hogy az ítélet a megváltási ár fizetése, illetőleg a megváltozott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönösen és egyidejű teljesítésre kötelezze [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz.]. A k-i 4795. sz. tkvi betétben felvett ingatlan 1/i része az alperes, V*—1A része pedig K. J. I. r. és felesége P. M. II. r. felperesek tulajdonában van. A felperesek az ingatlant az I. r. felperes anyjától ajándékozás útján szerezték meg 1963-ban. Az I. r. felperes fia az alperesnek. A felperesek a járásbíróság előtt pert indítottak az alperes ellen használati díj megállapítása iránt. Már abban a perben felmerült a közös tulajdon megszüntetésének a lehetősége, ezért a bíróság szakértőt hallgatott meg, aki az ingatlan forgalmi értékét 1968. május 8-án 80 000 Ft-ban állapította meg. 73