Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

állapították meg. Ennek hiányában pedig megalapozott törvényszerű döntés ezúttal nem hozható. (P. törv. I. 20 720/1970. sz., BH 1971/8. sz. 6841.) c) Tulajdonszerzés átruházással 34. Meghalt személy, mint jogszerző tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére nincs lehetőség. Ha az elhunyt jogszerző tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése valami okból elmaradt, a tulajdonjogot — a jogelőd telekkönyvön kívüli szerzésének feltüntetésével — a jogutód javára kell a telekkönyvbe bejegyezni [Ptk. 117., 598. §, 2/1960. (XII. 25.) IM sz. r. 37. § (3) bek.].* A felperes id. M. L. és özv. F. J.-né alperesek ellen ingatlan tulajdonjoga iránt pert indított. Keresetében azt adta elő, hogy a b-i tkvi betétben felvett ingatlan osztatlan fele részét, 992 négyszögölet nagyapja, F. J. 1955-ben megvásárolta id. M. L. alperestől 9500 Ft-ért. A vételárat kifizette, az adásvételi szerződést írásba is foglalták, a tulajdonos-változás telekkönyvi bejegyzése azonban elmaradt, mert a telekkönyvi állapot rendezetlen volt. F. J. 1968. április 27-én meghalt és az ingatlant végrendelettel reá hagyta. A hagyatéki eljárás során azonban az ingatlan átadása nem történt meg, mert az örökhagyó nem volt telekkönyvi tulajdonos. Ezért a felperes id. M. L. alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a telekkönyvi hatóság az említett ingatlanra a tulajdonjogot vétel jogcímén az ő javára jegyezze be. A felperes a keresetében előadta azt is, hogy tudomása szerint özv. F. J.-né II. r. alperes is igényt tart az ingatlan egy részére, esetleg özvegyi jogot is kíván érvényesíteni. Ezért alperesként, „de csupán alakilag" őt is perbe vonja, bár ellene marasztalási kérelmet nem terjeszt elő és ha a kereseti kérelem teljesítését nem ellenzi, perköltségben sem kéri marasztalni. Az 1970. január 7-én érkezett beadványában a felperes bejelentette, hogy id. M. L. alperes meghalt és ezért helyette örökösét, M. G.-t vonja perbe. A járásbíróság 1970. április 15-re tárgyalást tűzött ki, amelyre alperesként csupán M. G.-t idézte meg. M. G. a keresetet elismerte. Nem vitatta, hogy apja, id. M. L. és F. J. között a felperes által a tárgyaláson becsatolt okiratban foglalt adásvételi szerződés jött létre. Előadta azt is, hogy apja a vételárat teljes egészében megkapta és az ingatlant F. J. rendelkezésére bocsátotta. A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy F. J. és id. M. L. között 1955. december 19-én a perbeli ingatlanilletőségre vonatkozóan érvényes adásvételi szerződés jött létre. Ennek következtében feljogosította a felperest, hogy jogelődje, néhai F. J. javára a tulajdonjog bejegyzését kérhesse az ítélet alapján a telekkönyvi hatóságnál. * Lásd a 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet 86. §-ában foglalt rendelkezést is. 39