Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A felpereseket megelőző tulajdonosok az ingatlant juttatás [1/1954. (II. 28.) VKGM sz. r.] jogcímén szerezték, és így azt elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, amely tilalom a megváltási ár kifizetése és a ház felépítése után szűnik meg. Juttatás jogcímén szerezték meg később a felperesek is az ingatlan tulajdonjogát, és az ingatlant szintén terhelte elidegenítési és terhelési tilalom (1957. évi 47. sz. tvr. 2. §). A megváltási árat a felperesek kifizették. Ház azonban az ingatlanon a mai napig sem épült, így az ingatlant terhelő elidegenítési és terhelési tilalmat csak az 1969. augusztus 31-én hatályba lépett 1969. évi 23. sz. tvr. 1. §-a szüntette meg. Az I. r. felperes az 1962. június 23-án kelt elismervény szerint 2000 Ft-ot előlegül felvett a szóban levő — a b-i — ingatlan eladásával kapcsolatos vételárra. A vevő személye az okiratból nem tűnik ki, és az okiratot az I. r. felperesen kívül más nem írta alá. Ezt követően július 29-én az elismervény szövegében a keltezés megjelölése fölé a következő szöveget írták be: „VII. 29, ismét 3000 Ft előleget átvettem", majd pedig 1962. november 26-án az eredeti elismervény szövege alá azt a szöveget vezette be az I. r. felperes hogy „végösszegként 3000 Ft-ot, azaz a teljes vételdíjat átvettem (8000 Ft) 1962. XI. 26-án K. J." Az elismervényt az I. r. felperes az I. r. alperesnek adta át. Az alperesek 1963 elején — mivel nem voltak telekkönyvi tulajdonosok, a felperesek nevén álló ingatlanon építkezni kezdtek. Ennek során megépítették a tervezett épület lábazatát, majd 45 m hosszú kerítést emeltek. Ezenkívül a vízvezeték létesítésével kapcsolatban társadalmi munkát végeztek és fizetést teljesítettek, továbbá az ingatlanra a vizet is bekötötték. Később az I. r. alperes megtudta, hogy a szóban forgó telek juttatott telek, amelyet elidegenítési és terhelési tilalom terhel, ezért visszakérte a pénzt a felperesektől. Ezek azt mondták, hogy a pénzt elköltötték és rossz anyagi viszonyaik miatt nem is tudják azt visszafizetni. Az I. r. alperes a továbbiakban nem sürgette a szerződés megkötését, mert tudta, hogy az ingatlant a felperesek nem adhatják el; a családi házukat azonban máshol építették fel. Ilyen előzmények után a felperesek jogi képviselője az 1968. október 12-én kelt levelében azt közölte az I. r. alperessel, hogy az ingatlanra vonatkozó megállapodás a törvénynél fogva semmis, mert juttatott ingatlanról van szó. Ezért a felperesek hajlandók a vételár címén felvett 8000 Ft-ot és a lábazat építésének költségét megfizetni annak ellenében, hogy az alperesek az ingatlant a birtokukba visszaadják. Az eredménytelen felhívás után a felperesek az ingatlan birtoka iránt a járásbíróság előtt pert indítottak az I. r. alperes ellen. A perbe később a II. r. alperes is belépett. A járásbíróság ítéletét a megyei bíróság hatályon kívül helyezte. Az új eljárásban az alperesek viszontkeresetet emeltek a felperesek ellen annak megállapítása iránt, hogy a perbeli ingatlant az említett szerződéssel megvásárolták, és így a felpereseket telekkönyvezésre alkalmas okirat kiadására kérték kötelezni. 37