Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

mint a beépített terület 4200 Ft-ért való megváltására kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság a keresetnek részben helyt adott, és az alperest az általa túlépítés folytán elfoglalt terület után évi 72,60 Ft, összesen — az ötévi időtartamra 363 Ft használati díj megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Egyúttal elrendelte az ügy iratainak a járási tanács vb-hez való áttételét. A végzés indokolása szerint a felperes kártalanítási igényének elbírálása a közületi szervek elhelyezéséről szóló 2/1969. (I. 23.) Korm. sz. rendelet értelmében nem bírósági, hanem államigazgatási (tanácsi) hatáskörbe tartozik. A másodfokú bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy a per alperese — az első és másodfokú bíróság ítéletének bevezető részében történt téves megjelöléssel szemben — nyilvánvalóan nem a MÁV igazgatósága, hanem a Magyar Államvasutak. A MÁV igazgatóságának ugyanis a Pp. 48. §-a értelmében perbeli jogképessége nincs, nem jogi személy, tehát a perben félként sem szerepelhet. Érdemben tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felek közötti jogvitát közületi szerv elhelyezésével kapcsolatos jogvitának tekintette, s a bírósági hatáskör hiányát megállapítva a pert megszüntette. Az adott esetben az alperes vonatkozásában nem közületi szerv elhelyezéséről van szó. Az alperes részére sem helyiséget, sem telket nem utaltak ki használatra, ilyennek igénybevételéről sincs szó. Ilyen határozatot nem hoztak, s ilyen határozat hozatalára az alperes nem tartott és ma sem tart igényt. Egyértelmű a felek között az a jogi állásfoglalás — és ezt a per iratai is alátámasztják —, hogy az alperes részéről a felperes ingatlanára nézve pár négyszögölre terjedő túlépítés történt. A felperes e túlépítésből eredően érvényesíti a polgári jogi igényét. A felek közötti jogvita elbírálásánál tehát a Ptk-nak a túlépítésre vonatkozó szabályait — a Ptk. 110. és 111. §-ait — kell alkalmazni. Ebből is következik, hogy a jogvita elbírálása a Ptk. 7. §-ára tekintettel — a per tárgyának értékére is figyelemmel — a Pp. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében első fokon járásbírósági, míg másodfokon megyei bírósági hatáskörbe tartozik. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes állásfoglalása a kifejtettek értelmében téves. (P. törv. III. 20 141/1971. sz., BH 1972/1. sz. 6994.) 32. A szomszéd követelheti, hogy a rosszhiszemű túlépítő a telekre épített kerítést bontsa le [Ptk. 111. § (1) bek. d) pont]. ' Az alperesek a felperesek telkével határos területen a telekkönyvi határvonaltól 38 cm-rel beljebb építették meg a kerítést. Az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperesek rosszhiszeműen építették a felperes telkére a kerítést és ítéletével azt a telekkönyvi határvonalra rendelte áthelyezni. Az alperesek fellebbezésükben beismerték, hogy a kerítést a felperesek telkére építették, az ítélet megváltoztatását kérték azonban akként, hogy ne legyenek kötelesek a nagy költséggel épített kerítést lebontani 35