Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

csönösen kárt okoznának a peres feleknek; birtokháborítás tehát egyik részről sem történt. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben és úgy változtatta meg, hogy kötelezte a felperest az alperessel közös mezsgyétől pontosan megjelölt távolságra levő almafa és meggyfa csemetéknek 15 nap alatt való kivágására. Az alperest pedig arra kötelezte, hogy a saját telkén levő 1 db 6—7 m magas akácfáját vágja ki ugyancsak 15 nap alatt. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szőlő-, gyümölcs- és borgazdálkodásról szóló 1959. évi 23. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 2/1959. (XI. 27.) FM—Élm. sz. rendelet 19. §-ának (1) bekezdése valóban előírja a telepítési távolságokat. A (2) bekezdés szerint azonban az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés hatálya nem terjed ki a község (város) belterületén fekvő szőlőkre és gyümölcsösökre, a házi kerti szőlőkre és gyümölcsösökre, valamint a közutak és a vasutak mentén létesített sorfásításokra. A most elbírálás alatt álló esetben a város belterületén ültetett fákról van szó. Az ügyben eljárt másodfokú bíróság tehát a jogszabályt tévesen alkalmazta. A másodfokú bíróság ítélete azonban megalapozatlan is. A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles minden olyan magatartástól tartózkodni, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A Ptk. 101. §-ának (2) bekezdése a szomszéd földjére áthajló ágak levágását csak kivételesen engedi meg. Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy fák kivágására való kötelezésnek meg éppen csak nagyon indokolt esetben lehet helye, éspedig akkor, ha az összes körülmények mérlegelése alapján az állapítható meg, hogy a szomszédnak a fa lényegesen nagyobb kárt okoz, mint amennyi előnyt a fa megmaradása a tulajdonosnak jelent. A kölcsönös érdekek elbírálásánál jelentősége van annak is, hogy milyen fákról van szó. Gyümölcsfák esetében a kölcsönös érdekek még alaposabb vizsgálatot igényelnek. Ehhez képest árnyékolásból eredő kár miatt fáknak kivágására kötelezés helyett általában inkább a kárnak megtérítésére való kötelezés az indokoltabb. Hasonló értelemben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság korábbi (P. törv. I. 20 967/1965/3., P. törv. I. 21 065/1968/2.) határozataiban is. A rendelkezésre álló perbeli adatok nem nyújtanak kellő alapot a kártérítés összegének a megállapításához. Ezért az új eljárásban — esetleg helyszíni szemlével —, szükség esetén szakértő bevonásával kell megvizsgálni a perbeli fák tényleges árnyékoló és termékcsökkentő hatását, a peres felek szembenálló érdekeit, és a bizonyítás eredményének figyelembevételével kell dönteni a peres felek jogvitájában. A döntés előtt azonban meg kell kísérelni a felek méltányos érdékeinek megfelelő egyezség létrehozását is [Pp. 148. § (1) bek.]. (P. törv. I. 20 100/1970. sz., BH 1971/7. sz. 6806.) 30. Parti ingatlan tulajdonjoga és a Vízügyi Törvényben biztosított használati jog [Ptk. 107. §, 1964. évi IV. tv. 17. §, 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. r. 52. §]. 33