Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A felperest a lakásügyi hatóság értesítette, hogy egy másfél szobás összkomfortos lakást — 19 500 Ft lakásépítési hozzájárulás lefizetése ellenében — részére kiutal. A felperes 1971. október 2-án ajánlott levélben közölte az alperessel, hogy a bérleti jogviszonyáról a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R) 86. §-^a alapján lemond, egyben az R. 88. §-ának (1) bekezdése alapján 15 000 Ft térítésre tart igényt. Az alperes az összeget túlzottnak találta, így a felek a térítés mértékében nem tudtak megegyezni. A felperes a keresetében a lakásbérleti jogviszonyról történt lemondására tekintettel az alperest 15 000 Ft térítés megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes megállapodás hiányában térítésre nem tarthat igényt, kijelentette, hogy ellenérték fejében nem tart igényt a lakásbérleti jogviszonyról való lemondásra. Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek — a bérlemény kiürítésével és részére történt átadásával egyidejűleg — 6000 Ft-ot fizessen meg. A perköltség tekintetében pedig úgy döntött, hogy — mert az alperes a perre nem szolgáltatott okot — a felperes köteles az alperesnek 500 Ft perköltséget megfizetni. ítéletét azzal indokolta, hogy az R. 86. és 88. §-aiban foglalt rendelkezéseket a 76. §-ban foglalt rendelkezésekkel összefüggésben kell értelmezni. Ha a felperes rosszhiszemű magatartást tanúsítana, s emiatt az alperes a lakásbérleti jogviszonyt felmondaná, a felperes 6000 Ft-ig terjedő pénzbeli térítésre tarthatna igényt az R. 76. §-ának (2) bekezdése alapján. Helytelen lenne a felperest „anyagi érdekből rosszhiszeműségre kényszeríteni", amikor az említett jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak, a felperesnek tehát ennek alapján is igénye van a térítésre, ha a lakásból kiköltözik. A térítés mértékére pedig a bíróság álláspontja szerint annak a lakásnak a komfortfokozata az irányadó, amelyiknek a „bérletével felhagynak". A fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. a) Az R. 86. §-ának (2) bekezdése szerint a bérlő a lakásbérleti jogviszonyról állami lakás esetében a lakással rendelkező szerv, nem állami lakás esetében pedig a bérbeadó javára is lemondhat. A (3) bekezdés szerint a lemondáshoz a kedvezményezett elfogadó nyilatkozata szükséges; állami lakás esetében a lakással rendelkező szerv a javára szóló lemondást — ha jogszabály másként nem rendelkezik — köteles elfogadni. Az R. 88. §-ának (1) bekezdése értelmében a bérlő a 86. § (2) bekezdésén alapuló lemondás esetében pénzbeli térítésre tarthat igényt. A térítés mértékére állami lakás esetében a lakáshasználatbavételi díjra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Fegyveres testületi szolgálati lakás esetében az illetékes miniszter ettől eltérően rendelkezhet. Nem állami lakás esetében a térítés mértékére a felek megállapodása az irányadó. 238