Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rozatát részben megváltoztatta, arra kötelezte az alperest, hogy az L és II. r. felpereseknek fejenként 40 000 Pt-ot, a III. r. felperesnek 20 000 Ft-ot fizessen. A kerületi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A törvényességi óvás az alperes újítási díj fizetési kötelezettségének a jogalapját kifejezetten nem érinti, mert egyetért azzal az állásponttal, hogy a felperesek javaslata újítás, és annak hasznosítása 1969. január 1. napján kezdődött. Az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a vállalat az újítást hasznosította, a felek azonban az újítási díj tekintetében megállapodni nem tudnak, a vita eldöntésére hívatott szervek a díjat általában az egy évi hasznos eredménynek legalább 2 százalékában állapítják meg, aránytalanság esetén azonban — az újítási irányelvekben foglaltak szerint — a díj kulcstól akár felfelé, akár lefelé eltérhetnek. A (4) bekezdés szerint pedig, ha az eredmény pénzben nem mutatható ki, a díjat az összes körülményék mérlegelésével kell megállapítani. Az adott esetben a szakértői vélemény szerint a hasznos eredmény pénzben kifejezhető, ezért a rendelet 7. §-ának (3) bekezdése alapján lehet a díjkulcsot meghatározni és az egy évi hasznos eredményt figyelembe véve az újítási díjat megállapítani. A szakértő ugyanis úgy nyilatkozott, hogy az újítás hasznosításával az alperesnél a granulálás folytán az ampullázás elmaradt, és ez 190 000 granulumnál 95 000 Ft megtakarítást jelentett. Az inszeminálás során megtakarításként pedig további 54 147 Ft vehető figyelembe. A vélemény szerint a folyékony nitrogén szükséglettel, illetőleg munkaerő felhasználással kapcsolatban megtakarítás nem mutatható ki, és az újítás hasznosítása külkereskedelmi jellegű megtakarítást nem eredményezett. A szakértő szerint a hasznos eredmény — kikerekítve — 150 000 Ft. A felperesek azonban a szakértői véleményre észrevételeket tettek, amelyben — többek között — arra hivatkoztak, hogy az újítás hasznosításából származó hasznos eredményt az állatorvosi szakképzettségű szakértő nem tudta megfelelően meghatározni, ezért a hasznos eredmény megállapítása végett könyvszakértői bizonyítás elrendelését kérték. A bíróság a felperesek észrevételeire tekintettel a következő tárgyalásra a szakértőt is megidézte, aki azonban akadályoztatása miatt a tárgyaláson nem jelenhetett meg. A szakértő tehát a felpereseik észrevételére nem nyilatkozhatott, és így a bíróság e vonatkozásban nem tett eleget a Pp. 182. §-ában foglalt rendelkezésnek. A tárgyaláson egyébként mind a felperesek, mind az alperes és a perben fellépő ügyész is — figyelemmel a peres felek között a hasznos eredmény mértéke vonatkozásában fennálló véleményeltérésre — könyvszakértői bizonyítás elrendelését is kérték. A bíróság azonban ezt a bizonyítást mellőzte, és így a hasznos eredmény vonatkozásában a tényállás nincs kellően felderítve. Az újítás alkalmazásával jelentkező összes hasznos eredménynek szakértői bizonyítás útján történő kimunkálása nélkül azonban nem 21