Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az első fokú bíróság 346 800 Ft megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, illetőleg kármegosztás alkalmazását kérte. A felperes fellebbezésében az alperest további 43 964 Ft, összesen tehát 390 764 Ft megfizetésére és a teljes marasztalási összeg után 1970. január 1-től járó évi 10%-os kamat megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes fellebbezése részben alapos. A felperes fellebbezése a per főtárgya tekintetében megalapozatlan, a kamat fizetésére irányuló részében pedig alapos. Mindenekelőtt abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a peres felek között létrejött szerződés milyen szerződésnek minősül. A Ptknak az 1967. évi 39. sz. tvr. 15. §-ával módosított 410. §-a (1) bekezdése szerint: mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű magatermelte termény, termék. .. átadására, a megrendelő pedig annak átvételére és az ellenérték megfizetésére vállal kötelezettséget. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés tárgya pedig a mezőgazdasági termelés körében termesztett növénynek, termésnek, növényrésznek a szolgáltatása [54/1967. (XII. 17.) Korm. sz. r. (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bek. d) pont]. A most elbírálás alatt álló esetben a peres felek közt létrejött szerződés mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, mert az mindenben megfelel az előbb idézett jogszabályi követelményeknek. A felperes ugyanis a saját termelése körében termesztett zsúpszalma szolgáltatására vállalkozott ellenérték fejében. Az ügy érdemében a Ptk. 313 §-ában foglalt rendelkezésekből kell kiindulni. Eszerint ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között. Az említett jogszabályi rendelkezésből következően a peres felek között felmerült jogvita elbírálása szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy vajon az alperes jogos ok nélkül tagadta-e meg a szerződés teljesítését, vagyis a zsúpszalma átvételét még jóval a szerződésben meghatározott teljesítési határidő — 1969. december 31. — eltelte előtt a felpereshez intézett írásbeli nyilatkozatával, illetve, hogy ez a nyilatkozat a teljesítés megtagadásának minősülhet-e. Az alperes a már említett, 1969. június 16-án kelt levelében félreérthetetlen határozottsággal közölte a felperessel, hogy új csomagolási eljárásra tért át, a zsúpszalma felhasználása az üzemben megszűnt, ezért „a 4000 q zsúpszalma nem szükséges" és kéri a szerződés kötbérmentes felbontását. Nem volt kétséges az alperesnek az 1969. június 26-áról és 1969. július 30-áról keltezett leveleiben a felperessel közölt az az álláspontja sem, hogy a kötbérigény egy részén kívül a felperes minden egyéb igényét elutasítja. Az alperes egész magatartásából egyértelművé vált, hogy a zsúpszalmát nem veszi át. Ez az álláspontja annál világosabb lett, mert a zsúpszalma értékesítéséhez segítségét is felajánlotta a felperesnek. Ilyen körülmények között elfogadhatatlan az alperesnek az a felleb216