Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)
a szerződés érvényességéhez megkívánt módon. Ekként a szóban levő okirat egyoldalú nyilatkozatnak minősül, következésképpen téves az első fokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az alperes az okirat aláírásával az ajánlatot hallgatólagosan elfogadta. A másodfokú bíróság részítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a szóban levő okirat egyoldalú jognyilatkozatnak minősül. Egymagában az elnevezéséből is — „Megállapodás" — következik, hogy a peres felek azt kétoldalú jognyilatkozatnak szánták, mert nyilvánvaló, hogy a felperes önmagával nem állapodhatott meg. Azzal pedig, hogy az okiratot a megállapodásban résztvevő mindkét fél aláírta, kétségtelenül kétoldalú írásbeli jognyilatkozattá vált, és az a tény, hogy az alperes a 40 000 Ft-ot egyidejűleg kifizette, továbbá az aláírás ténye egyben azt is jelentik, hogy az okirat tartalmát a felperes és az alperes is magáévá tette. Alakilag tehát a „Megállapodás"-nak nevezett okiratba foglalt szerződés érvényes (XXV. sz. polgári elvi döntés III. pontja). A XXV. sz. polgári elvi döntés I/d. pontjában kifejtettek értelmében elegendő, ha az okirat tartalma utal arra, hogy a felek között milyen szerződés jött létre. Az adásvételi szerződésre vonatkoztatva ez anynyit jelent, hogy annak nem érvényességi feltétele a jogügyletnek adásvételi szerződésként való megjelölése, sem a szövegben az „eladommegveszem" vagy hasonló kifejezések használata. Elég ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata ingatlan tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházására irányul. Érvényesek tehát ebből a szempontból azok az adásvételi szerződések, amelyeket az érdekeltek „Nyugta", „Elismervény", „Kötvény", stb. címmel készítenek, feltéve hogy az előbbiekben tárgyalt tartalmi követelményeknek megfelelnek. Az elvi döntés I/b. pontja pedig azt is kifejti, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényes akkor is, ha az adásvétel tárgya magából az okiratból ugyan nem állapítható meg minden kétséget kizáró bizonyossággal, de nyilvánvaló, hogy a felek előtt a szerződés tárgya nem volt kétséges, így főleg akkor, ha az okirat utalásából vagy a megállapodás megkötésének — az okirat tartalmával szoros kapcsolatban álló — körülményeiből, továbbá a feleknek a szerződés teljesítésére irányuló magatartásából kétségtelenül kiderül, hogy a felek szerződési akarata melyik ingatlan adásvételére vonatkozott. Az elbírálás alatt álló esetben a „Megállapodás" elnevezésű okiratból kitűnik, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre, mert a felperes abban kijelentette, hogy anyai örökségét adja át az alperesnek 50 000 Ft-ért. A felek között a szerződés tárgya sem volt kétséges. Ez kitűnik a per egészének anyagából, illetőleg a felek egyező előadásából, de az okiratból is, amely szerint a felperes azokat az ingatlanokat „adja át", azaz adja el, amelyeket részére a közjegyző a hagyatékátadó végzéssel örökségként átadott. Ezek szerint a kérdéses okiratba foglalt szerződés mind alaki, mind tartalmi szempontból érvényes. Ezért a másodfokú bíróság az általa fel199