Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kárbecslő szakértő megállapításaitól még akkor sem térhetne el, ha azok helytállóságához alapos kétség fér. Miután a vadkárbecslő szakértőnek a kár százalékos megállapításával kapcsolatos álláspontját az A/6, és A/9, jelű táblák károsodásával kapcsolatban az első fokú bíróság sem fogadta el, így a hozott döntése és az ítéletben kifejtett álláspontja nincs összhangban. Ennek indokaival azonban az eljárt bíróságok részletesebben nem is foglalkoztak. A felperes egyébként kifogásolta a szalmakár mértékét, de ezenkívül a mázsánként felszámított 66 Ft értékelést is. Erre figyelemmel tisztázni kellett volna a szakértőnek a szalmakár mértékére vonatkozó ténymegállapításai helyességét, miután a vélemény főként elméleti jellegű számítások eredménye. A felperes a fellebbezésében azt állította, hogy az alperes több gabonatáblán kint hagyta a szalmát és azt felégette. Ennek a körülménynek a bizonyítására tanúkat is jelentett be. Az eljárt bíróságok azonban e tanúk kihallgatását indokolatlanul mellőzték. A szalmakár megállapításával kapcsolatban az előbbieken kívül vizsgálni kellett volna az ármegállapítás helytállóságát is. Az EVT 35. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint nem kell megtéríteni azt a kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának következménye. A vadkár sajátos jellegére tekintettel — az idézett rendelkezésekre figyelemmel — szükséges lett volna annak vizsgálata is, hogy az alperes mennyiben tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Ennek keretében tisztázni kellett volna azt, hogy a célszerű gazdálkodás követelményeinek és tervfeladatainak figyelembevételével mennyiben lett volna lehetősége arra, hogy más növények termesztésével, valamint a veteményt zsenge korban és nagyobb összefüggő területen ért tetemes károsodás esetén másodvetés.sel ellensúlyozza és csökkentse a károsodott területen jelentkező terméskiesést. Az előadottakból kitűnik, hogy a tényállás megfelelő felderítése további bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú ítéletet — az első fokú ítéletre is kiterjedően — hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. Eln. Tan. 20 645/1972. sz., BH 1972/8. sz. 7167.) 3. EGYES SZERZŐDÉSEK a) Adásvétel 136. í. A jogszabályon alapuló elidegenítési és terhelési tilalom fennállása a fél rendelkezési jogát kizárja — kivéve azt az esetet, ha a tilalom jogosultja az elidegenítéshez vagy a megterheléshez hozzájárul —, s az e tilalommal ellentétes rendelkezés semmis [Ptk. 114. § (1) bek., 1957. évi 47. sz. tvr. 2. §]. II. Semmis mint adásvételi szerződés az az okirat is, amelyből az érdekeltek személye nem tűnik ki, s amely okiratot csak az egyik eladó írta 196