Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rendelet (Vr.) 27. §-a kimondja, hogy a vadkár közvetlen veszélyét jelző értesítésben [EVT 34. § (2)—(3) bek.] meg kell jelölni a vadkár elhárítása, illetőleg a további vadkár megszüntetése érdekében megtett vagy megtenni szándékolt intézkedéseket és a másik felet megfelelő vadkárelhárítási cselekmények végzésére és azoknak összehangolására fel kell hívni. E rendelet 28. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az ingatlan használója a rendes gazdálkodás körében köteles a veszélyeztetett termeivények őrzésére a fenyegető vadkár mértékével arányban álló leghatásosabbnak mutatkozó intézkedéseket (őrzés, riasztóberendezés elhelyezése) megtenni. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták kellő részletességgel, hogy az alperes a jogszabályban előírt kötelezettségeinek kellő mértékben eleget tett-e, de e vonatkozásban a megnyugtató döntéshez szükséges tényállást sem derítették fel. Az 1971. július 16-án felvett kárbecslési jegyzőkönyvből kitűnően a felperes képviselője azt állította, hogy az alperes vadkár-elhárítási kötelezettségének csak hiányosan tett eleget, „kifeszített zsinegen csak 50— 100 méter távolságra lógtak kisebb rongydarabok", amelyek megfelelő anyaggal nem voltak átitatva, és a silvacol vegyszer szagát sem lehetett érezni. Ezenkívül állította a felperes azt is, hogy az alperes nem tett eleget őrzési kötelezettségének, az éjszakai órákban nem őriztette a veszélyeztetett területeket; így a károk nagyobb részben az ő mulasztása miatt keletkeztek. Az alperes képviselője ezzel ellentétes tényállításokat tett. Az eljárt bíróságoknak ezért részletes bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatniuk annak megállapítása végett, hogy melyik fél tényállítása felel meg a valóságnak. Tisztázni kellett volna, hogy a veszélyeztetett táblák környezetére és adottságaira is figyelemmel a hatásos vadkár-elhárítás érdekében a felperest terhelő kötelezettségek (EVT 34. §) mellett — milyen intézkedést kellett volna az alperesnek megtennie, valamint azt is, hogy a szükséges és elvárható intézkedéseket a peres felek valóban megtették-e. Végül vizsgálni kellett volna, hogy a peres felek az EVT 37. §-ának (3) bekezdésében és a Vr. 27. §-ában foglaltaknak megfelelően mennyiben tettek eleget együttműködési kötelezettségüknek. A vadkárbecslésnél a szakértő a Vr. 31. §-ának (1) bekezdése szerint köteles lett volna figyelembe venni az előzetes kárbecslés során a vadkárral érintett területre vonatkozó tábla-törzskönyvből [8/1965. (X. 17.) FM sz. r.] vett és a terméseredményt befolyásoló adatokat, valamint a vadkár értékének végleges megállapításánál a termésbecslés végrehajtásáról szóló jogszabályban [4/1969. (II. 6.) MÉM sz. r.] előírt állapotminősítési és átlagtermésre vonatkozó adatokat is. Ha pedig az említett termésbecslést nem lehetett a vadkárral érintett területre vonatkoztatni, az átlagtermés kiszámításánál a 4/1969. (II. 6.) MÉM sz. rendelet 5. számú mellékletében foglaltak szerint kellett volna eljárni [Vr. 31. § (2) bek.]. A jogszabályban említett 4/1969. (II. 6.) MÉM sz. rendeletet a termésbecslés végrehajtásáról szóló 1/1971. (II. 10.) MÉM sz. rendelet 1971. február 10-ével hatályon kívül helyezte. Azóta a termésbecslés végrehajtására vonatkozó szabályokat ez az utóbbi rendelet tartalmazza, és 193